– Vazze, a negyedük áll mellettünk! – kiáltott fel egy lelkes fiatal az AfD eredményváróján a brandenburgi választópolgárokra utalva, egyben pedig meglepődve azon, amin pedig semmi meglepő nincs: a jobboldali párt megduplázta szavazóinak arányát 2014-hez képest. Ha pedig emberünk történetesen Szászországban várta volna a kivetítőkön felvillanó grafikonokat, még nagyobbat döbbenhetett volna: ott ugyanis megháromszorozta támogatottságát az AfD.
Vasárnap nem Merkel remegett meg, hanem Kelet-Németország. Mindkét tartományban jelentősen visszaestek a berlini nagykoalíció erői, felerősítve azokat a párton belüli bírálatokat, amelyek szerint így vagy úgy, de igencsak rossz irányba haladnak a dolgok. A Merkel-kormány fekete-vörös alkotóelemei szász földön és Brandenburgban is minden tíz polgárból már csak négynek a bizalmát élvezik.
Ez az öt esztendővel ezelőtti, legutóbbi megméretéshez képest is komoly visszaesés, történelmi léptékben azonban egyenesen drámai. Huszonöt évvel ezelőtt a kereszténydemokrata CDU még önmaga 60 százalékot szerzett Szászországban, a német evangélikus egyház fellegvárában, a drezdai Frauenkirche jelképezte tartományban. Mostantól viszont már a szociáldemokratákkal együtt sem lesz meg az 50 százalék: még valakit, pluszban be kell vonni a helyi kormányzásba, valószínűleg a Zöldeket.
Így aprózódik el a hatalom, akárcsak egy miszlikbe vagdosott bratwurst. Ha kicsit is, de mindig engedni kell. Brandenburg ugyanez pepitában: a Berlint körülvevő telkes-elővárosias, rendkívül helyi érdekű tartományban a szocdemek negyedszázada még 50 százalékot kaptak. Most jó, ha a felét, hogy magukat a továbbiakban nem két-, hanem hárompárti koalícióban meghúzva apríthassák fel megmaradt politikai tőkéjüket.
Vége a régi világnak – ez derül ki az újabb és újabb németországi választásokon. Ahogy Merkel migrációs politikája szisztematikusan, de olyan lassan fordult egyre kevésbé befogadóbarát irányba, hogy ezt minél kevésbé lehessen észrevenni, úgy gravitálnak a valamikori német tömegpártok a csúszós lejtőn. Helmut Kohl? Willy Brandt? Ugyan már! Annegret Kramp-Karrenbauer és Thorsten Schäfer-Gümbel (átmeneti SPD-vezető) korát éljük: e „húzónevek” legfeljebb alkoholszondázó nyelvtörőnek jók, a történelemkönyvek lapjaira már kevésbé.
