Gazdatest

Soha nem szabad alábecsülni, soha nem szabad a rá való odafigyelésben egyetlen pillanatra sem ellankadni: a bolsevik a Föld legagresszívabb invazív fajai és legkitartóbb túlélői közé tartozik.

Fotó: Kovács Tamás

Soha nem szabad alábecsülni, soha nem szabad a rá való odafigyelésben egyetlen pillanatra sem ellankadni: a bolsevik a Föld nevű golyóbis legagresszívabb invazív fajai és legkitartóbb túlélői közé tartozik, szoros versenyben az ízeltlábúakkal. Életképességének az a titka, hogy az emberben lévő rosszra építkezik: a tudatlanságra, az önzésre, az irigységre, ezért lépéselőnyben van azokkal az ideológiákkal szemben, amelyek az emberben lévő jóra próbálnak alapozni. Az emberben lévő gyilkos ösztönön is a bolsevik tud uralkodni legkevésbé, bizonyítja ezt a kommunizmus százmillió halálos áldozata a huszadik században, és olyan tömeggyilkosok neve, mint Sztálin és Mao Ce-tung, akik mellett Hitlernek – jókora lemaradással – csupán a bronzérem jutott.

A bolsevizmus hatalomra kerülése mindig zűrzavarban történik. Általában a történelmi válsághelyzetek kedveznek nekik. De ideiglenesen fölkorbácsolt indulatok is hatalomra juttathatják őket. Ez történt most, az önkormányzati választásokon, amikor az ellenzéknek sikerült meglovagolnia egy olyan hirtelen, de komplex hullámot, amelyen még sokáig fognak töprengeni az elemzők. Meggyőződésem, hogy ha ezt a választást két héttel korábban vagy két héttel később tartják, más lett volna az eredmény, de ez a megállapításom mit sem ér, hiszen kész tények elé vagyunk állítva: Budapest főpolgármestere egy gazdatest lett.

Jól tudjuk, miért tolták Karácsony Gergelyt előre. Ő az egyetlen valamennyire érvényesíthető figura, akit a bolsevikok és liberálbolsevikok föl tudtak építeni – pontosabban össze tudtak tákolni – az elmúlt években. Mindenki más csontig lejáratta már magát. Emlékezetes a kép, amikor a választások éjszakáján Karácsony Gergely pódiumra lépett dia­dalittas kíséretével. A tabló leglényegesebb eleme az üdvöske jobb válla mögötti kaján vigyor, amely Gyurcsány Ferenc fizimiskájára ült ki.

Ha Karácsony Gergely idealista is, mi pontosan tudjuk, mi fog következni. A minden bűzlő hájjal megkent politikai szerencselovag, akinek a nevéhez a rendszerváltás utáni legalávalóbb kormányzás fűződik, minden garázdasága és történelmi bűne ellenére a magyar ellenzék legerősebb figurája, aki számára az idealista süldő politikus csupán zsenge csirkecomb. Indulhat hát a banzáj, és már látszik a láthatáron az igazi szín: nem a zöld az, még csak nem is a szivárvány, hanem a vörös.

Íme, itt is van a „biztató” előjel. Két jelképes név kavarta föl az elmúlt napok közéletét. Karácsony Gergely lenácizta Wass Albertet, ­Németh Szilárd pedig sajnálkozását fejezte ki afölött, hogy Tarlós István úgy távozott Budapest éléről, hogy nem nevezte át a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat. Mire Gyurcsányék azonnal lecsaptak, és nagy csinnadrattával közleményt adtak ki, amelynek jeligéje: „El a kezekkel Szabó Ervintől!”

Szabó Ervin neve az első fok azon szimbolikus lépcsőn, amelynek tetején Kun Bélát találjuk. A könyvtáros ugyanis nemcsak a honi könyvtárhálózat kiépítésében jeleskedett, hanem történelmi szerepe volt a bolsevizmus magyarországi elterjesztésében is. A könyvtár egy olyan sötét figura nevét viseli a mai napig, aki aljas merényletet szervezett Tisza István ellen. Egy elméleti gyilkos nevét, akinek a történelem negatív Pantheonjában van a helye. Kísérteties déjá vu: pillanatok alatt előbújnak a kétes figurák, és kezdik generálni az anarchiát. Figyeljük csak, milyen régi nevek merülnek föl máris az új főpolgármesterrel kapcsolatban: Demszky Gábor, Lamperth Mónika, Batiz András, Gál J. Zoltán… A gazdatest fölött a mindent túlélő politikai parazita már át is vette az uralmat. Mintha egy rossz időutazás keretén belül ugranánk vissza 2006 októberébe. Budapesten jártunkban-keltünkben legyünk résen, és jól vigyázzunk szemünk épségére!