Olvasom, hallgatom az ellenzéki beszédeket, sehol egy utalás 2006-ra, sehol egy főhajtás az akkori megkínzott, megvert békés tüntetők előtt, sehol egy elhatárolódás az akkori kormányfőtől. Hogy is lenne persze, a mostani részleges közös sikerük megszépíti a múltat is. Kínos figyelni, ahogyan az egykori szélsőjobbos, majdnem vagy tán egészen nácik, akiket egykor előszeretettel verettek, most összeborulnak a nagy veretővel, s közösen siránkoznak a diktatúrán, hogy Orbán Viktor és a Fidesz elrabolta Magyarország szabadságát. Vajon hogy a csudába lehet, hogy egy nem szabad országban szabad választásokon mégis le lehet győzni az ország fővárosában is a diktátor pártját, jelöltjeit? Erre a kérdésre azért valami választ adhatnának.
Ha az ellenzék nem is, mi itt emlékezzünk meg 1956 hősei mellett 2006 októberének meggyalázott ünnepéről is. S emlékezzünk meg arról is, hogy az ’56-os forradalom és szabadságharc eltiprói, hóhérai egy tőről fakadnak a 2006-os terror kiagyalóival, elrendelőivel.
S ha netán Gyurcsány Ferencnek már sok a gyurcsányozás, arra tudunk egy egészen jó megoldást. Egy Gyurcsány és gyurcsányozás nélküli magyar közéletet mindannyian igazi felszabadulásként élnénk meg.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!