Ezen múlik minden

A korábbi és a mostani politikai felfogás között világos a különbség: nem mindegy, hogy a pénzt honnan teremti elő az állam és az sem mindegy, mire fordítja.

Budapest, 2016. január 3. Megújított húszezer forintos bankjegyek. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2014 és 2018 között folyamatosan újítja meg a jelenlegi bankjegysorozat címleteit. A 10 000 forintos után a második elem a megújított 20 000 forintos bankjegy, amelyet 2015. december 14-tõl hozott forgalomba a bank. A régi húszezres bankjegyek 2016 végéig használhatók fel a készpénzforgalomban. MTVA/Bizományosi: Faluldi Imre *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû – különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó készítõje közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Faluldi Imre

A politikai diskurzusokban rendre előkerülő egyik állítás, hogy a versengő csoportosulások másnak, szükségképpen jobbnak tartják magukat riválisaiknál. A különbségek felmutatására megannyi tényező alkalmas lehet, például az, mit gondol az egyik és mit a másik politikai erő a családról, a hazáról, a vallásról, vagy éppen az állami juttatásokról, a nyugdíjakról, a közteherviselésről. Utóbbit, vagyis a pénzügyi szempontot most közelebbről is érdemes megvizsgálni, a kormányzat ugyanis tegnap benyújtotta a jövő évi adóváltozásokról szóló előterjesztéseit az Országgyűlésnek.

Hogy a közpénzügyi kérdések kezelése miképpen mutatja meg a felfogásbeli eltéréseket, arra az elmúlt egy-két évtized magyar belpolitikai történései éppen elég példával szolgáltak. Nem is volt olyan rég, amikor még – Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége mellett – az MSZP és az SZDSZ koalíciója határozta meg az ország dolgainak alakulását. Akkoriban a pénzügyek terén valósággal tobzódott a kormányzati kreativitás: csak úgy sorjáztak a megszorítási ötletek, repkedtek az új adókról szóló teóriák. Ha a nemzetközi hitelek nem bizonyultak elegendőnek, fizettek a kisebb és nagyobb hazai cégek, ha onnan már nem volt mit elvonni, jöttek a legálisan dolgozó magánszemélyek, és végül sorra kerültek a nyugdíjasok is. Mindehhez – élükön Gyurcsánnyal – páratlan show-műsort adtak elő a baloldali prominensek, hol azt bizonygatva, hogy nem fog fájni, hol meg azt, hogy fájni fog. Mint kiderült, a rafinált módszerekkel bevasalt pénzekre kizárólag azért volt szükség, hogy a balliberális elit minél tovább hatalomban maradhasson.

A trükkök százait, zsebeik kiforgatását idővel megunták a választópolgárok, a 2010-es politikai változás pedig az adóügyekben is fordulatot hozott. A Fidesz–KDNP-kormány úgy vélte: eljött az ideje annak, hogy azok a szereplők is kellően részt vállaljanak a közös terhek viseléséből, amelyek korábban azt nem tették meg. A hatósági figyelem rövid úton a számla, a nyugta nélkül üzletelő gazdasági résztvevőkre terelődött, előbb a kereskedelem, majd az áruszállítás elektronikus ellenőrzését alakították ki, tavaly óta pedig a vállalkozásoknak be kell küldeniük elektronikusan nagyobb számláik összes adatát az adóhivatalhoz. A következmények magukért beszélnek: valósággal ömlik az adó a kincstárba, miközben a szakmai szervezetek szerint egyre kevesebb a csaló. Bizonyára a feketézés letörése is hozzájárult ahhoz, hogy a kormányzati döntéshozók mára korábban ritkán látott helyzetbe kerültek: szabadon, külső befolyás nélkül határozhatnak nagy horderejű kiadásokról. Az elmúlt években százmilliárdos adócsökkentési programok indultak, emelkedtek az állami szféra fizetései, s bővült a családtámogatási rendszer – a kormányzat világosan állást foglalt arról, mit tart a legfontosabbnak.

A korábbi és a mostani politikai felfogás között világos a különbség: nem mindegy, hogy a pénzt honnan teremti elő az állam és az sem mindegy, mire fordítja. Ám most a kérdés leginkább az, mit hoz a jövő. Annyi bizonyos, hogy a tegnap benyújtott javaslatok szerint a kormány újabb drasztikus intézkedést vezet be a feketézők ellen, ami – az eddigiekből kiindulva – újabb számottevő bevételeket hozhat. Rövidesen kiderül az is, hogy a gazdaság és a családok helyzetének javítását célul kitűző kabinet újabb adócsökkentésről, a gyermekkedvezmény emeléséről, további béremelésről, netán nyugdíjkorrekcióról határoz-e, vagy más módon él anyagi lehetőségeivel.

A közpénzügyi intézkedéseken mindenkor meglehetősen sok múlik. Ezek a lépések világosan megmutatják a politika szereplői közötti különbségeket, egyértelművé téve, ki alkalmas az ország ügyeinek irányítására, s ki nem.