A főpolgármester a kompromisszumkészség etalonjaként próbálja eladni a gyengeségét, leplezni igyekszik, hogy amint ellenállásba ütközik, kihátrál korábbi, sziklaszilárdnak mondott álláspontja mögül. Az idézett nyilatkozata ugyanakkor átlátszó és meglehetősen álszent is, hiszen nem a sport és Budapest egyértelmű érdeke, a világbajnokság megrendezésének támogatása lebeg a szeme előtt, inkább a saját politikai lavírozása, a népszerűséghajhászás és a mögötte álló Gyurcsány-féle csapat sugallatai. Feltételeket szab, méghozzá a saját programpontjainak, felelőtlen ígéreteinek megvalósításához követel kormányzati támogatást. Ez nem kompromisszum, hanem tőrőlmetszett balliberális ravaszkodás.
Most még nem tudjuk, mi lesz Karácsonyék döntése, de az már kijelenthető, hogy a szocialisták és az egykori SZDSZ szellemi utódjai semmit nem változtak. A sport-, főként a nagyobb tömegeket megmozgató, esetleg még nemzeti érzelmeket is gerjesztő, öntudatot erősítő események nekik idegen terepnek minősülnek, már-már a nacionalizmus veszélyét hordozzák. A magyar sikerek a társadalom kohéziós erejét növelik, ami nem illeszkedik az individualista, kozmopolita szemléletbe, amit a hazai ellenzék képvisel. A stadionstoptól pillanatnyilag félszívvel visszalépő főpolgármester a szimbolikus politizálásban is bizonyította már vezetői alkalmatlanságát, amikor Wass Albertet lenácizta, majd kénytelen volt korrigálni, bocsánatot kérni.
És még csak Karácsony harmadik hetében járunk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!