Rendezett visszavonulás

Karácsony Gergely megkezdte a rendezett visszavonulást a csatatérről a kompromisszumok mezejére. Pontosan felmérte, túl nagy kockázattal járna a végletekig kiélezni az atlétikai vb sorsát.

A főpolgármester még nem tudja, mennyi CT kell Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Minden szereplő győztes lehet – jelentette ki Karácsony Gergely tegnapi sajtótájékoztatóján, amelynek a 2023-as atlétikai világbajnokság tervezett helyszíne volt a központi témája. Szó sincs már stadionstopról, ultimátumról, Budapest-törvényről.

A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) a világ minden pontján tisztelt olimpiai bajnok Sebastian Coe-val, helyesebben Lord Coe-val az élén november végéig vár választ arra, mi a szándéka Budapestnek a világbajnoksággal. Sürget az idő, döntetni kell. Felelősen.

Baranyi Krisztina, Ferencváros úrasszonya még kampányol ezerrel. Ő már pénteken is tartott egy eligazítást a helyszínen, lenyűgözte a kilátás, meg is szédülhetett a Vituki egykori központi épületének a tetején, mert a Dunával feleselve annyit locsogott, hogy a folyó majdnem kitért a medréből.

Baranyi nem atlétikai stadiont, hanem tömegsportcélú központot szeretne a Ferencvárosba. Eddig rendben. A vb után a stadiont átadná Budapest lakosságának. Most akkor mégis lenne stadion? Mert ha nem lenne, akkor mit adnának át? A létesítményt az ő víziójában az atléták csak versenyeken használhatnák, az elsődlegesen a budapesti polgárok kikapcsolódását szolgálná.

Lelki szemeim előtt már látom is, amint a sportszerető fővárosiak kedvtelésből hol a kalapácsot pörgetik meg a dobóketrecben, majd, ahogy kell, négy fordulat után elhajítják, hol a gátfutásnak hódolnak, szakszerűen három lépésenként véve a gátakat, a bátrabbak a rúdugrással kísérleteznek, egy magasságon szigorúan legfeljebb háromszor, az igazán eltökélt sportemberek pedig heti rendszerességgel teljesítik a tíz-, illetve – elnézést, hölgyeim – a hétpróbát.

Ugyan… A szabadidős sportolók bőven beérnék azzal, ha nem kellene már a Rákóczi hídnál megfordulniuk, megkerülhetnék a stadiont, s egyszer kíváncsiságból körbefutnák a pályát a rekortánon. Ám ne tántorodjunk el, a zöld-fehér polgármester asszony kiérlelt tervekkel jelentkezett: játszóteret, kutyafuttatót és, ha netán hiányolnánk az eredeti ötleteket, szoborparkot is álmodott az ingatlanra.

Meg óvodát, orvosi rendelőt – oda, ahol legalább fél kilométeres körzetben egyetlen lakóépület sincs. Szólhatna már valaki neki, hogy ugyan közeleg a karácsony, de vége a kampánynak, ő nyert, tényleg ő, csak a kerület vesztett.

De még ez sem biztos, mert Karácsony Gergely kimondta, minden szereplő győztes lehet. A főpolgármester már tudja, hogy elkerülhetetlen az egyezség, akár szoborpark árán is.

Mindenekelőtt azért, mert nem lehet csak úgy, múló szeszélyből kifarolni a vb megrendezéséből: fájdalomdíjként harmincmilliárd forintot kellene leperkálni az IAAF-nek, s ennek bizony a fele sem tréfa. Karácsony a trendi zöldklisé kíséretében bemondott egy számot, amennyiért benyelné a vb-t. Ötvenmilliárd forint. Csinos összeg.

A derék főpolgi ennyit kér a kormánytól, megcímkézve a kerületi önkormányzatok egészségügyi alap- és szakellátásának a fejlesztésére. Erről már lehet tárgyalni. De persze nem ma, hanem majd csak holnapután. Azt követően, hogy a Fővárosi Közgyűlés áldását adja a világbajnokságra.

Karácsony Gergely tegnap megkezdte a rendezett visszavonulást a csatatérről a kompromisszumok mezejére. Pontosan felmérte, túl nagy kockázattal járna a végletekig kiélezni az atlétikai vb sorsát. Túl sokan álltak mellé, s jobban belegondolva, a Duna-part érintett szakaszának rehabilitációja zöldprogramként is értelmezhető. Kötelet húzni lehet máshol is, ahhoz nem kell atlétikai stadion.

A ferencvárosi – de nem fradista – polgármester asszony pedig megteszi szurkolónak. A lelátóról tét nélkül olykor ő is bekiabálhat.