Kajánul

A dopping mindig hálás téma, felkapják rá a fejüket az emberek. Legyen szó Ben Johnsonról, Marion Jonesról, Lance Armstrongról, Annus Adriánról, Fazekas Róbertről vagy most éppen Aján Tamásról.

Budapest, 2005. május 7. Aján Tamás, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) fõtitkára. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd

A dopping mindig hálás téma, felkapják rá a fejüket az emberek. Legyen szó Ben Johnsonról, Marion Jonesról, Lance Armstrongról, Annus Adriánról, Fazekas Róbertről vagy most éppen Aján Tamásról.

S különösen hálás, ha áttételesen egyéb célok szolgálatába is állítható, mint például az Oroszország ellen immár négy éve folyó kampány, az orosz sportolók megszégyenítése, kizárása az olimpiai játékokról, amely ügy aligha függetleníthető teljesen a világpolitikai törekvésektől.

Feltehetjük a kérdést, a német ARD csatorna vajon csak egy botrányos esetet dolgozott fel vagy Magyarországot is kellemetlen helyzetbe akarta hozni azzal, hogy tényfeltáró dokumentumfilmet készített a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség (IWF) magyar elnökének, Aján Tamásnak a gyanús ténykedéséről. Ne feledjük, az orosz sport elleni átfogó vizsgálat is az ARD dokumentumfilmjével kezdődött. A mostani esetben ráadásul talán a kelleténél nagyobb hangsúlyt kap egy mellékszál, nevezetesen a Magyar Antidoppingcsoport (MACS) szerepe.

A szervezetet azzal hozzák hírbe, hogy túl sok megrendelést kapott az IWF-től, továbbá a nyilván amúgy feddhetetlen moldáv válogatott sportorvosa azt állítja, hogy a MACS munkatársai megvesztegethetők. Tegyük tisztába a dolgot, nem a magyar szervezet felelőssége, hogy bizonyos sportolókat milyen gyakorisággal vizsgálnak, hiszen az ellenőrzés mindig megrendelésre történik.

Természetesen elgondolkodtató, hogy miért éppen a MACS az IWF első számú partnere, de ez a tény önmagában semmit sem bizonyít. S persze erősíti a sztorit, hogy ez is magyar, az is magyar, s hát Magyarország sem közkedvelt szereplője a globális politikai erőtérnek. Mégse vigyük el ebbe az irányba az ügyet, amely az ARD sugallata, sőt vádja szerint arról szól, hogy egy befolyásos sportvezető milyen despotikus eszközökkel irányít egy nemzetközi szövetséget, s a hatalma fenntartása érdekében még a doppingellenőrzés manipulálásától sem riad vissza.

Ki is valójában Aján Tamás? Ezt bizony sokan szeretnék tudni. Egy még csak középfokú sportmúlttal sem rendelkező sportvezető, akit a hatvanas években „megmagyarázhatatlanul” egyszer csak kiemeltek a honi közegből, egészen a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) főtitkári székéig repítettek, s aki fényes nemzetközi karriert is befutott, hiszen tagja volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, sőt a roppant befolyásos Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) irányítótestületében máig ott ül.

Eme szerepkörében különösen kínos a doppingvád; amely azonban nem előzmény nélküli. 2005-ben Aján Tamás nem tudta hitelt érdemlően kimagyarázni, miként került a neve említésre a magyar súlyemelők athéni doppingbotrányában, ezért a MOB elnöksége egyhangú szavazással, 15-0-s szavazati aránnyal felmentette főtitkári tisztségéből. A befolyása ezzel a súlyos kudarccal nem szűnt meg, csak gyengült.

A Nemzetközi Súlyemelő-szövetségben pedig változatlanul fennmaradt a hatalma. Sokan nem is értik, miképpen. Nos úgy, hogy Aján Tamásnak nem pusztán szerteágazó kapcsolatrendszere, hanem rengeteg lekötelezettje van, úgy is mondhatnánk, széles klientúrát felügyel – a sajtóban is, ezért nem szokása megijedni néhány kellemetlenkedő cikktől.

Ez alapján azt gondolhatnánk, baj csak akkor érhetné, ha Svájcban valóban pert indítanának ellene sikkasztás és egyéb bűncselekmények miatt. Ha eddig eljutna a botrány, nemcsak ötmillió dollár, hanem Aján Tamás életműve lenne a tét.

A doppingellenes harc szénája azonban már most rosszul áll. Az egész Aján-ügy újabb adalékul szolgál ahhoz, hogy a tiszta sport csak vágyott, valójában álszent fogalom. Küzdeni azonban muszáj érte, ez is a műsor része. Akkor is, ha látjuk, olykor hogyan.

Kajánul.