Szilveszteri csatazaj

Fogalmam sincs, hogy csak a körülöttünk lakó családok hány tűzijáték-rakétát lőttek fel szilvesztereste és újév hajnala között, egy biztos: túl sokat, és az attrakció túlságosan nagy robajjal járt.

Rákkeltő anyagok adnak színt a pirotechnikai eszközöknek Fotó: Teknős Miklós

Fogalmam sincs, hogy csak a körülöttünk lakó családok hány tűzijáték-rakétát lőttek fel szilvesztereste és újév hajnala között, egy biztos: túl sokat, és az attrakció túlságosan nagy robajjal járt. Ilyen fény- és hanghatásokat először az 1944/45-ös budapesti ostrom archív felvételein láttam. Számolni nem volt energiám a szilveszterkor felrobbanó rakétákat, mert a feleségemmel megállás nélkül próbáltuk nyugtatni a lányainkat, akik többször felsírtak, s ha mégis elaludtak, akkor a következő elementáris dörrenésre újra felébredtek.

A két lány úgy próbált meg visszaaludni, hogy a fülére tette a kezét vagy párnák közé igyekezett befúrni magát, hogy elrejtőzzön a szűnni nem akaró detonációk elől. Mi, szülők pedig tehetetlenül, tanácstalanul néztük őket, magam ökölbe szorított kézzel vártam az őrület végét. A hatályos jogszabályok kimondják ugyanis, hogy szilveszter 18 óra és újév reggel 6 óra között bárki kedvére lőhet fel tűzijáték-rakétákat. Vannak ugyan mennyiségi korlátozások, de azok betartását a szilveszteri hangulatban képtelenség ellenőrizni. Azzal pedig meg sem próbálkoztam, hogy jobb belátásra bírjam a háborús hangulatot előidéző falubelieket, maradt a visszaszámlálás és a remény, hogy előbb-utóbb abbahagyják.

A kálváriánkról, végső elkeseredésemben, éjfél után kitettem egy bejegyzést a Facebookra, amihez egymás után érkeztek a reakciók. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem vagyunk egyedül, magyar családok tízezrei-százezrei számoltak velünk együtt vissza tehetetlenül az egész országban. Mások mellett egy nógrádi rokon család is, ahová december 28-án született meg Zsombor, akinek egyik első éjszakája a szilveszteri őrületben, többórás sírással telt. Egy ismerősöm pedig Palermóból írt hozzászólást, amely szerint ott tavaly betiltották a pirotechnikai eszközök szilveszteri használatát, ehhez képest – ahogy írta – idén még több tűzijátékot lőttek fel, mint egy éve.

Délelőtt a szerkesztőségben is az éjszakai rakétázás volt a téma. Többen is hozzánk hasonlóan vészelték át a szilvesztert, a beszámolókból kiderült, hogy a gyerekek mellett az állatvilág is nehezen viselte a már-már háborús állapotokat. Többek házi kedvence a félelemtől összevizelte magát, és a többórás tűzijáték miatt még másnap reggel is remegett. Úgy éreztük, hogy az előző évhez képest sokkal több és hatásosabb rakétát lőttek fel. Csak remélni merjük, hogy nem a balkáni hangulatot próbálják egyesek lemásolni, ahol egy-egy esküvőn vagy éppen szilveszterkor olykor géppisztollyal lőnek a levegőbe.

A szilveszteri tömegessé vált rakétázás még legalább egy körülményre rávilágít, állítsa bármilyen elszánt meggyőződéssel az ellenkezőjét a hazai balliberális oldal: nagyon sok magyar család él jól, sőt nagyon jól. Erre volt példa a karácsony előtti bevásárlási őrület is, családok százezrei roskadásig telt bevásárlókocsikkal álltak kígyózó sorokban a hipermarketek pénztárainál, és erre bizonyíték a szilveszteri tűzijátéközön is. Ezek a kereskedelmi forgalomban kapható pirotechnikai eszközök ugyanis dobozonként több ezer, esetenként több tízezer forintba kerülnek. Azok, akik órákon át tartó bemutatóval zárták az évet és indították az új esztendőt, minden bizonnyal több százezer forintot költöttek rakétákra, akár egy minden igényt kielégítő hosszú hétvége árát.

Ha a tendencia folytatódik és a jogszabályok nem változnak, 2020 végén újabb, mindent elsöprő rakétázás jöhet. Abban reménykedhetünk, hogy addig feltalálják a tűzijáték hangtompítós változatát, mert a fényeffektusok a többségnek tetszenek, de a hanghatások a végletekig megosztják a társadalmat.