Budapest pakkot kapott

A mostani városvezetés távolságtartó vagy egyenesen viszolyog mindentől, ami magyar.

A budapesti főpolgármester elhárítja a felelősséget az áldatlan állapotok ügyében Fotó: MTI/Mónus Márton

Budapest Restart – ezzel a divatosan hangzó, már-már elcsépelt anglomán szószörnyeteggel nevezte el Karácsony Gergely a magyar fővárosnak a koronavírus-járvány elvonulását követő, liberális ihletettségű újragondolását.

Azont úl, hogy a mostani városvezetés távolságtartó, vagy egyenesen viszolyog mindentől, ami magyar, a Karácsony-csomagból kiderül, attól is távol érzi magát, amit Budapest, a magyar nemzet fővárosa jelent. Közép-Európa legnagyobb városi agglomerációja a nagybetűs magyar kultúra, a Kárpát-medence gazdasági, közlekedési, természetföldrajzi központja, számtalan területen jóval túlmutatva a magyar etnikum kiterjedésén.

A magyarok „világvárosa” az elmúlt két évszázad viharos fejlődése közepette a nemzet szíveként pulzálva, soha meg nem állva jelképezte az itt élők teljesítményét.

A balliberális szakértők által Karácsony Gergelynek tollba mondott csomag most ennek a hatalmas emberi erőforrásnak az ütőereit tömítené el. A szellemi bolsevikok és anarchisták irracionális, de mézédes ígéretei a városi erdőkről, a sétaterekké változtatott főutakról, a gigantikus velodrommá festett Nagykörútról, a romkocsmákká, kerthelyiségekké váló utcákról mind-mind mérgező módon rakódnak rá közös fővárosunkra.

Lenin 1917-ben békét, kenyeret és szabadságot ígért a tömegeknek, akik ehelyett végül polgárháborút, éhezést és terrort kaptak. A Karácsony-csomag – vagy inkább pakk – most még csak előszobája a külföldi érdekek mentén, a nemzeti gondolatattal szemben megszerveződő hazai ellenzék 2022-es nagy tervének. Ez a pakkocska egy osztályharcos szemléletű, gyengécske pamflet, de biztosak lehetünk benne, hogy az ellenzék és az őket támogató NGO-k a háttérben már dolgoznak a majd tízmillióra szabott változaton.

Karácsony 7+1-es ötletpakkja a szokásos kormányellenes vagdalkozáson, felelősségáthárításon és siránkozáson túl első körben nyílt hadüzenet a gépjármű-tulajdonosoknak, a kertvárosokból bejáró dolgozóknak, a belvárosi szórakozóhelyek környékén lakóknak. Az ipar, a kereskedelem és a szolgáltatások teljes körű, korábbit elérő vagy azt meghaladó kapacitáson való újraindítása járműforgalom nélkül nem fog menni. A Párbeszéd minden egyeztetést kerülő társelnöke azzal sem vet számot, hogy a pénzt nem fáról szüreteli a kormány, ahogy az sem érdekli, hogy gazdasági élet, termelés és fogyasztás nélkül nincs emberhez méltó életszínvonal.

Aki úgy akar tisztább, zöldebb, egészségesebb és szociálisan is erős Budapestet, hogy a munkát akadályozza, az az emberek jólétét kockáztatja. A Karácsony által liberális jó szokás szerint hasból, forrás nélkül hivatkozott tanulmányokkal szemben bátran lehet szembeállítani azokat a véleményeket, amelyek szerint intézkedéseivel elsősorban a sűrűn lakott belváros lakóinak az életszínvonala fog jelentősen romlani.

A főpolgármester a tervei kapcsán – egy klasszikus KGB-s viccet idézve – azt is mondhatná: Érted jöttünk, elvtárs, nem ellened! A szélsőliberális fantaszták számára a fokozatosság elképzelhetetlen, mindent azonnal, a következményekkel nem számolva akarnak megvalósítani, ráadásul úgy, hogy a munkát lehetőleg más végezze el. Karácsonyék szótárában ez a „más” a kormányt, az államot jelenti.

Azt a „mindenható” és ezért „mindenért felelős” szükséges „rosszat”, amely majd megadja a pénzt a balliberális ígéretek teljesítéséhez, amely a készbe tessékeli Karácsonyt és elvbarátait. A marxizmus-leninizmus kései tanítványai a XXI. században is bátran tagadják a nemzet egységét, az azt megszervező állam szükségességét, a moszkvai, washingtoni, brüsszeli modell helyett most pedig épp a svédet ajánlják a pakkjukban.

Köszönjük, Karácsony úr, mi ebből a pakkból nem kérünk, egye meg helyettünk is az ön által balzsamnak ajánlott kocsikenőcsöt!