Egy kora tavaszi napon szép pandémiát találtak. Nevelgették, locsolgatták, szeretgették, meg is nőtt akkorára, mint a szalmaviskó. Volt öröm, vigasság! Száz halottat is megér! Ezret is! Tízezret is! Megéri az egész kerek világ legtöbb halottját is! Ugrálták körbe a pandémiát, azután leültek a tövébe. Tervezgettek.
– Veszünk belőle kormánybukást. Jó!
– Veszünk belőle hatalmat. Jó!
– Veszünk belőle tejhatalmat. Jó!
– Veszünk belőle sok-sok Németh Athinát. Jó!
– Miért Athinát? Vegyünk sok-sok Korózst!
– Athinát, Korózst, hajtogatott papírmasé Hadházyt…
Estig vitatkoztak. Akkor meg az Orbánbasi belerúgott a pandémiába, az meg ezer darabra hullott. Vége lett a tervezgetésnek. Szalma Feri, Szalma Peti, Szalma Berci és Szalma Timi azóta is abban a szalmaviskóban lakik. Szalmán ülnek. Szalmakását eszegetnek. És fogalmuk sincs róla, hogy az agyuk helyén is szalma van. De az legalább megrothadt.
Hát, így szól a Szalmamese.
Bár az sincs kizárva, hogy nem emlékszem rá egészen pontosan, de mindegy is. Ugyanis a jó mesék, népdalok, balladák szájhagyomány útján terjednek, s így alakulnak, változnak, mert mindenki hozzáteszi a magáét.
Fölöttébb jó és üdvös lenne, ha egyszer, csak a változatosság kedvéért Szalma Feri, Szalma Peti, Szalma Berci és Szalma Timi is hozzátenne valamit ehhez a hazához. Bár lehet, ők azzal tudnák a legtöbbet hozzátenni, ha nem csinálnának végre semmit. Csak eszegetnék a szalmakását. Mi pedig ünnepélyesen megígérjük nekik, hogy viszünk hozzá szalmatojást.
Amit a Szalma Ákos keltett ki.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!