Uzsorasegély

Soros György pénzügyileg ellehetetlenít olyan közösségeket, amelyek ezután kiszolgáltatottakká válhatnak.

Budapest, 2013. június 12. Soros György magyar származású amerikai üzletember, befektetõ a Portfolio.hu pénzügyi és gazdasági hírportál és a HVCA kockázatitõke-szövetség által közösen szervezett konferencián a Hilton Budapest szállóban 2013. június 12-én. MTI Fotó: Kovács Attila Fotó: MTI

Játsszunk el a gondolattal, hogy a családunk egy katasztrófahelyzet miatt komoly egészségügyi és anyagi veszélybe kerül! Jön azonban egy gazdag „megmentő”, aki vaskos támogatást ajánl fel, hogy kihúzzon bennünket a bajból. Sőt a „kölcsönt” vissza sem kell fizetnünk neki, csak annyit kell tennünk, hogy a kamatokat csengetjük, addig, amíg világ a világ. Vagyis nemcsak magunkat adósítjuk el a különleges segéllyel eztán, hanem a gyermekeinket és az unokáinkat is. Vajon ki vállalná ezt, ki tenné kiszolgáltatottá az őt körülvevő közösséget ilyen áron, csak azért, mert segítséget nyújt a számára egy körmönfont uzsorás? Egy olyan ügyeskedő, aki képes lehúzni a bőrt is az önhibáján kívül válságba jutott emberekről? Bizonyára a többség nem szívna sokáig közös levegőt az ilyen kóklerrel, és úgy penderítené ki a kapun, hogy még visszanézni se legyen ideje az út menti árokból.

Dióhéjban a kormány által elindított nemzeti konzultáció egyik legfontosabb kérdése erre vonatkozik. Van ugyanis egy nemzetközileg is hírhedt „üzletember”, Soros György, aki ilyen dolgokkal foglalkozik. Régi módszereinek egyike, hogy megpróbál pénzügyileg ellehetetleníteni olyan közösségeket, amelyek ezt követően kiszolgáltatottakká válhatnak az üzelmeinek, és fizetniük kell, mint a katonatiszt. Nagyban gondolkodik, egész államokat próbál tönkrevágni, hogy csak a legismertebb kísérletét említsük, próbálkozott már az angol font bedöntésével is. Akcióinak hatása pedig legyűrűzhet a nagyobb közösségektől a családokig, az egyes emberig. Mert valójában velünk fizettethetik meg a kárt, amit okoz, ha a fejünk fölött a befolyása alá került politikusok ezt megengedik. Most például az örökkötvény ötletét próbálja ráerőszakolni az Európai Unióra, így közvetve hazánkra is. Ez pedig gyakorlatilag ugyanazt jelenti a tagállamoknak, amit az imént felvázoltunk a házunk környékén ólálkodó uzsorás történetével. Kaphatunk milliárdokat az uniótól Soros vagyonából a járvány okozta károk enyhítésére, de a kamatokat generációkon keresztül fizetni kell, eladósítva a jövő nemzedékeit. Nem véletlen, hogy a kormány nem teszi ki az országot egy ilyen helyzetnek anélkül, hogy erről meg ne kérdezze az állampolgárokat is, akik majd a számlát fizetnék. Ezért is nagyon fontos, hogy most mindenki, pártállástól függetlenül, mondjon nemet erre az őrületre, bármennyire is behálózta Soros hálózata az unió döntéshozóit.

Sajnos azonban nem oldottunk meg minden problémát még akkor sem, ha Soros újabb kísérlete esetleg parkolópályára kerül. A járvány miatt ugyanis sok vállalkozás is csődközeli állapotba jutott. A nehéz helyzetüket kihasználva pedig külföldiek vásárolhatják fel ezeket a cégeket, csökkentve a magyar gazdaság lehetőségeit, tovább növelve a munkanélküliséget is. Fontos tehát válaszolni a nemzeti konzultációban arra is, hogy miként lehet fellépni az ellenséges felvásárlási szándékok ellen. A nemzeti konzultáció ívein újra állást kell foglalnunk abban a kérdésben is, hogy fenn kívánjuk-e tartani a szigorú határzárat. Erre pedig azért van szükség, mert a szintén Soros pénzén kártyázó Helsinki Bizottság trükkös akciója nyomán, az Európai Bíróság döntése miatt be kellett zárni a tranzitzónákat Magyarországon.

És végül, de nem utolsósorban a nemzeti konzultáció révén el kellene oszlatni azokat az ellenzéki és brüsszeli vádakat is, hogy a kormány nem kezelte jól a járványhelyzetet. A nemzetközi adatok és a hazai viszonyok ismeretében ugyanis ma már kezd egyre röhejesebbé válni mindenki, aki erről beszél. Le kell tépni róluk maszkot! Persze nem a védekezéshez szükségeset, hanem a képmutatásét.