Hazugságok hídja

Karácsony Gergely „hazudott, hazudik és hazudni fog, amíg csak szusszal bírja.”

Széchenyi István megálmodta, Adam Clark megépítette. A Párbeszéd társelnöke pedig elhanyagolja Fotó: Kurucz Árpád

Hazugságok hídja

Semmi különös, csak ma is hazudott a főpolgármester. Karácsony Gergely gyakran kezdi ezzel a mondattal a közösségi médiás posztjait, természetesen önmaga helyett a „lakájmédiát” téve meg mondata alanyává. Nagy bátorság ez az ítélet éppen tőle, akit egykori vetélytársa, Puzsér Róbert így jellemzett: „Hazudott, hazudik és hazudni fog, amíg csak szusszal bírja.” Karácsony, aki valamilyen különös ok folytán azt képzeli, egy főváros vezetése annyiból áll, hogy harcias Facebook-posztokat írogat, most éppen azt hazudja, hogy Budapest levegője azért romlott sokat, mert a kormány bevezette az ingyenes parkolást a veszélyhelyzet idejére, s túl későn vonta vissza ezt az intézkedést. Hogy a kettőnek mi köze van egymáshoz, azt nem lehet tudni, annyi bizonyos, hogy a logika szabályai szerint a parkoló autók némileg talán kevesebb káros anyagot bocsátanak ki, mint a biciklisávval elfoglalt Nagykörúton a dugóban araszoló járművek. Na mindegy, Karácsonyt gyakran jellemzik ellenfelei töketlennek, de úgy látszik, egy kicsit feljebb levő testrészében is hibádzik valami. Gyerekkoromban az ilyen szerencsétlenkedő emberre azt mondták, ez olyan hülye, hogy kisbaltával törli az ablakot.

Ez az ostoba töketlenkedés látszik a Lánchíd felújításának már-már szappanoperába illő történetében is. Felújítják, nem újítják fel, nincs rá pénz, de a kormány adjon, lezárják, nem zárják, Tarlós nem csinálta meg, majd ők megcsinálják… Az ember már nem tudja, mi is az aktuális álláspontjuk. Pedig a Lánchíd, bár tulajdonjogilag a fővárosé, több mint egy egyszerű műépítmény. A Lánchíd egy jelkép, a főváros és Magyarország egyik jelképe. Egyike azon jelképeinknek, amelyek többet, sokkal többet érdemelnek egy-egy facebookos karácsonyi mászolygásnál. Ráadásul azt sem lehet tudni, mi igazán a probléma, miért húzzák-halasztják a felújítást. Pénz van, a fővárosnak 180 milliárd forintja van, a kormány a rekonstrukcióra adna hatmilliárdot, de én azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy ha Karácsony végre valami konkrét terveket tenne le az asztalra, talán még többet is áldoznának rá. Csakhogy hiányoznak a tervek, hiányzik az ezzel kapcsolatos párbeszéd, s a főpolgármester minden kritikát azzal söpör le, hogy vajon Tarlós miért nem újíttatta fel, volt rá kilenc éve. Ennél szánalmasabb érv kevés van, ugyanis a hídon nemcsak átmenni kell akkor, amikor odaérünk, de azt felújítani is akkor kell, amikor esedékessé válik. S ismerve a főpolgármester tempóját, neki ezer hivatali év is kevés lenne mindazt felújítani, megépíteni, amit Tarlós István idejében sikerült Budapestnek.

Szóval a Lánchíd többet érdemel Kamugerinél, de hát szerencsétlenségére őt kapta. A közvéleményt persze kevéssé érdeklik az ilyen apró finomságok, hogy kié a híd, kinek a felelőssége annak rendbe hozása, a közvéleményt egy dolog érdekli: használható állapotban szeretné tudni szeretett hídját. Erre a legjobb esély akkor lenne, ha a kormány egy huszárvágással a saját kezébe venné a híd sorsát, ehhez egyetlen törvénymódosítás elég lenne. Csak hát persze nem olyan egyszerű ez, véletlenül sem szeretnék a budapestiek érzékeny lelkét megsérteni, nehogy azt gondolják majd, hogy a kormány elvesz tőlük valamit, ami az övék. Persze nem az övék, a híd minden magyaré. Úgy tudjuk, éppen ezért a kormány komolyan fontolóra vette: nem nagyon vár már Karácsonyra. Ha nincs más megoldás, kiveszi a hidat a főváros hatásköréből, s a lehető legrövidebb idő alatt hozzálátnak a felújításához, mert ez a nemzeti érdek.

Aki a hazugsággal egy csónakba ül, az a túlsó partot nem éri el – idézi Hamvas a bölcs parasztot. Nos, Karácsony csónakja még el sem indult, s talán soha nem is fog. Ha a hazugságait hátrahagyja, egyszer még ő is átérhet a túlsó partra. Ha máshogyan nem, a kormány által felújított gyönyörű Lánchídon.