Szóval a Lánchíd többet érdemel Kamugerinél, de hát szerencsétlenségére őt kapta. A közvéleményt persze kevéssé érdeklik az ilyen apró finomságok, hogy kié a híd, kinek a felelőssége annak rendbe hozása, a közvéleményt egy dolog érdekli: használható állapotban szeretné tudni szeretett hídját. Erre a legjobb esély akkor lenne, ha a kormány egy huszárvágással a saját kezébe venné a híd sorsát, ehhez egyetlen törvénymódosítás elég lenne. Csak hát persze nem olyan egyszerű ez, véletlenül sem szeretnék a budapestiek érzékeny lelkét megsérteni, nehogy azt gondolják majd, hogy a kormány elvesz tőlük valamit, ami az övék. Persze nem az övék, a híd minden magyaré. Úgy tudjuk, éppen ezért a kormány komolyan fontolóra vette: nem nagyon vár már Karácsonyra. Ha nincs más megoldás, kiveszi a hidat a főváros hatásköréből, s a lehető legrövidebb idő alatt hozzálátnak a felújításához, mert ez a nemzeti érdek.
Aki a hazugsággal egy csónakba ül, az a túlsó partot nem éri el – idézi Hamvas a bölcs parasztot. Nos, Karácsony csónakja még el sem indult, s talán soha nem is fog. Ha a hazugságait hátrahagyja, egyszer még ő is átérhet a túlsó partra. Ha máshogyan nem, a kormány által felújított gyönyörű Lánchídon.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!