Hogy ez kockázattal jár? Lehet. Jómagam legutóbb szombaton voltam meccsen, Ráckevén a Ferencváros vendégjátékát néztem meg. Másik kétezer emberrel együtt. Kis túlzással egymás nyakában csüngtünk, a vírus, ha akart és tudott, tobzódhatott. Mégsem rettegtünk. Mert jól éreztük magunkat, mert boldogok voltunk. S a lélek tápláléka, jól tudjuk, gyakran hatásosabb, mint a test gyógyszere. Sokkal rosszabbul éreztem volna magam, ha úgy jön el a Fradi a szülővárosomba, hogy nem lehetek ott a lelátón.
De véletlenül sem bagatellizálni akarom a veszélyt. Ahogy egy bölcs barátom mondta, vélemények jönnek-mennek, mindenki magában szintetizál, és aszerint él. A szuperkupa rendezője, az Európai Labdarúgó-szövetség és az egyszeri futballdrukker is. Aki fél, otthon marad, s még a tévét sem kapcsolja be, akit érdekel a meccs, az megnézi, aki rajong valamelyik csapatért, az jegyet vett, és kimegy a stadionba, ahol nincs is más választása, mint úgy viselkedni, hogy másokra ne jelentsen a mindennapok élethelyzeteinél nagyobb veszélyt.
Emberkísérlet. Ugyan! Az ilyen ocsmányságokat nem játék és szurkolás közben szokták kiagyalni.
