Persze társadalmi támogatottság nélkül is remekül el lehet lenni a politikában, sőt kormányozni is lehet. A legfényesebb példa erre éppen Magyarország, ahol az őszödi beszéd után (liberális „értelmiségi” körökben: „szenvedélyes igazságbeszéd”) gyakorlatilag megszűnt a kormánypártok társadalmi támogatottsága, mégis kihúzták a ciklus végéig, köszönhetően elsősorban az ellenzék önmérsékletének és demokrácia iránti elkötelezettségének.
Akkoriban egy Horn Gábor nevű SZDSZ-es megmondóember foglalta össze a legtökéletesebben a lényeget, amikor is egy népszavazás után így összegezte a fejleményeket, Gyurcsány Ferenc „háta mögének” intézve szavait, de ügyelve arra, hogy egy közelben lévő kamera vegye az egészet: „Nem azt mondták, Feri, hanem azt, hogy menj a p…csába!”
A többes szám harmadik személy az úgynevezett választópolgárokra vonatkozott, ők üzenték ezt Ferinek Horn szerint – és tényleg. Horn akkor csak abban tévedett, hogy nem pusztán Ferinek üzenték ezt a választópolgárok, hanem neki is, vagyis az SZDSZ-nek. Mégis maradtak a ciklus végéig. Aztán persze valós, sőt óriási társadalmi támogatottsággal is lehet bukni, lásd most Donald Trump esetét, aki soha nem látott, majd 73 milliós társadalmi bázissal is vesztett (persze ehhez kellett még a deep state, a „mélyállam” is).
Mindenesetre nem árt, ha van társadalmi támogatottság az ember mögött, ha már egyszer egy ország ügyeinek intézéséhez fog. A kamupártoknak ilyesféle támogatottságuk nem volt soha, nevük is ezt jelenti. Mindenféle támogatottság nélkül elindulni a választáson, hogy fel lehessen markolni az állami pénzt, aztán felszívódni: jó buli volt ez sokaknak, az ellenzék nem is győzte hangoztatni, hogy a kamupártokat a Fidesz találta ki – ellenük. Most törvénymódosítással ellehetetlenítik ezek indulását. Ám az ellenzék azonnal új hangot talált, azt fújja most kidagadó nyaki erekkel, hogy Sorosék is megértsék megint, hol kell támadni: azt fújják most, miszerint ez valójában az ellenzék ellen van megint, hiszen „egy közös listára kényszeríti őket”.
