A haza minden előtt

Legyen meg végre az a vakcina, amelyre a magyar szakhatóság ráteszi a pecsétjét, hogy végre mindenki fellélegezhessen!

Forrás: PIXABAY

Mindenki várja az ihletett pillanatot, amikor egy hazai vezető politikus vagy szakember felmutat egy üvegcsét, benne a kincset érő, koronavírus elleni vakcinával, s közli, ez mostantól bárki számára elérhető, biztonságos, s a szer hatására véget érhet a világméretű pandémia. Ugyanez a mondat a világ összes országában érvényes, a német, az amerikai, a japán és a nigériai emberek pontosan ugyanúgy várják a bejelentést.

Csalóka remény ugyanakkor, hogy bizonyos helyeken bizonyos szereket már teszteltek, és a szakemberek jónak, hatékonynak és biztonságosnak ítélték őket. Ugyanis amíg a vakcina nincs minden szempontból kikutatva és törzskönyvezve hazánkban, a hazai szakemberek által átvizsgálva, addig lehet bármilyen előremutató egyik vagy másik gyártó csodaszere, hazárdjáték volna használni.

De ez üzlet, akkora üzlet, amekkora a pandémia mérete. Aki először törzskönyvez egy ilyen vakcinát, az megcsinálta a szerencséjét, azt bármennyiért el fogják vinni tőle, sokszorosát a gyártókapacitásának. Mert ez a kincset érő vakcina megoldja a gazdag és a betegség által nagyon sújtott országok ezzel kapcsolatos gondjait, ha nem is azonnal, de néhány hónap alatt. Ennyi pénzük pedig leginkább az amerikaiaknak van. Ahol rengeteg a beteg, hatalmas az ország kiterjedése, az amerikaiak csápjai pedig messzire nyúlnak.

Az első szállítmányok így feltehetően a tengerentúlra vándorolnak az európai vakcinákból is, attól függően, milyen szerződést írtak alá a gyártók, az Európai Unió, az egyes országok. A bonyolult üzleti hálózat végül azt eredményezheti, hogy Magyarország bármennyire is megbízható és stabil ország, nem versenyezhet a nagyhatalmakkal a virtuális patika előtti sorban állásban. Mert itt is igaz, hogy a haza minden előtt, ezt mondja Németország és Franciaország, Oroszország és Kína, no meg mi, magyarok is. Nekünk van szükségünk minél előbb a hatékony és felszabadító védőoltásra, ezért pedig mindent meg kell tenni.

Ilyenkor szokás ellenzéki oldalon azon bánkódni, hogy miért tárgyal Magyarország Oroszországgal, amely nem tekinthető tökéletes demokráciának, vagy Kínával, amely még annyira se, mint Oroszország. A válasz egyszerű: mert nekik is vannak ígéretes kísérleteik, ők is kutatják az ellenszert, s tőlük is be lehet szerezni a vakcinát, ha az egyelőre még nem engedélyezett, későbbre ígért nyugati védőoltásokból nem jut elegendő Magyarországnak.

Ez nem politikai kérdés, hanem az élet kérdése, nincs szava a védelemnek, lehet az bármilyen szörnyű diktatúra, ha elő tudja állítani a megfelelő minőségű, biztonságos oltóanyagot, és azt Magyarország meg tudja vásárolni, akkor bizony ott semmiféle politikai kérdés nem merülhet fel. Mert akkor ott fogunk toporogni a patikánál, várva, amíg szólítanak a számunkkal, de nem akarunk tudomást venni arról, hogy a sarkon túl van egy másik gyógyszertár, csak annak cirill betűkkel vagy kínai jelekkel van kiírva a neve.

Az idő pedig telik, s minden nappal meghosszabbodik a szenvedés, a zárlat, a várakozás. Persze ilyenkor a dörzsölt nagyok mindig átmennek a másik gyógyszertárba, titokban, s lehetőségeikhez mérten bevásárolnak az „illegális”, legalábbis morálisan vállalhatatlan patikában, aztán utólag elmagyarázzák, hogy miért ez volt a tökéletes döntés. Ebben a helyzetben nincs helye politizálni, moralizálni. Ha emberéleteket kell megmenteni, akkor össze kell fogni, s együttesen megoldani a lehető leggyorsabban. Utána majd moralizálhatunk, szőrözve az árakon, a beszerzési forrásokon, vádaskodni is lehet meg kiabálni az Országházban. Csak legyen meg végre az a vakcina, amelyre a magyar szakhatóság ráteszi a pecsétjét, hogy végre mindenki fellélegezhessen!