Könyvtárnyi irodalma van már ennek, lapunkban is tucatnyi publicisztikát, elemzést olvashattak erről, az óvodai érzékenyítőktől a parádékig nem akarok mindent megismételni. Csupán egyetlen adalék magánvéleményként:
az LMBTQ-sorban éppen azok helyzete kiált egyedül jogi rendezés után – mindenekelőtt talán a sportban –, akik ebből kimaradtak: az I-k, azaz a biológiailag se férfinak, se nőnek nem tekinthető interszexuálisoké.
A többiekét a normális – értsd: hagyományos – társadalom keretein belül is lehet kezelni empátiával. S persze kéretik megérteni, hogy a többségi „homofóboknak” is vannak jogaik.
A helyzet mára odáig fajult, hogy ez nem csupán elméleti téma, vita, hanem a hálószobaajtókon dörömbölő valóság. Végrehajtásra szánt terv, hogy a gender leple alatt miként lehet a család sejtjébe behatolva átprogramozni a világot.
Nem jobb- és baloldaliak, nemzetiek és kommunisták között feszül ma már a törésvonal. Hanem az anya, apa, gyerek családmodellt követők és az azt ellenzők között.
Genderre, magyar?
Ez alapján kell választani. S ez végső soron nem is nehéz.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!