Ebben a Covid okozta rémálomban is szépen megteremnek már bennünk az álmodozó gondolatok. Sokáig alig tudtam elhinni, hogy egyszer eljön még az az idő, amikor kiülhetek majd az áldott napsütésben egy vendéglő teraszára, és rendelek egy bámulatosan habzó sört.
Ennek a most eljövendő elvarázsolt állapotnak azonban nem ilyen egyszerű az érzelmi térképe. Nem adhatjuk át magunkat maradéktalanul az önfeledt örömnek, hiszen súlyos veszteségeket szenvedtünk el. Van, aki a saját környezetében, a saját szerettei körében is. Ezért hát, ha az újra kinyíló teraszok valamelyikére vet a saját jó sorunk, először is igyunk a csodás pillanatok részegségére, amely Hamvas Béla szerint a legnagyobb jótétemény azoknak, akik valóban tudják, mi a pillanat.
De közben máris gondoljunk illő kegyelettel azokra, akik már nem lehetnek közöttünk. Áldassék a nevük, legyen nekik könnyű teher a föld. Aztán gondoljunk azokra a pincérekre, szakácsokra, kocsmárosokra, akiknek az állását jelenti ez a pillanat. Legyen nekik biztos ez a kilábalás, találják meg a számításukat, maradjon velük az újrainduló gazdaság minden lendülete. Aztán gondoljunk azokra, akiknek a következő fokozatban pörög fel az életük. Mert ők pedig a hamarosan szintén újranyíló mozik, szállodák, éttermek, uszodák, fitnesztermek, állatkertek, játszóházak, múzeumok és könyvtárak vendégei vagy dolgozói lesznek.
Emeljük hát a poharunkat az újra kinyitott teraszokra kiülve Isten szabad ege alatt, a szikrázó napsütésben, és adjunk hálát azért, hogy mindent újrakezdhetünk. S mondjuk azt magunknak is, mindannyiunknak is, hogy egészségünkre. De nem úgy, ahogy ezt bármikor máskor mondanánk. Hanem úgy, ahogy azt a karantén után csak egyszer, legelőször tehetjük meg. Megadva ennek a szépséges magyar szónak minden tiszteletet, ami csak neki kijárhat.
Tudatában annak, hogy egészséges egésznek lenni a magyar nyelv tanúsága szerint mindig az a teljesség, amit csak együtt élhetünk át. Azokkal együtt is, akik ebben a be nem temetett árkokkal kettéosztott társadalomban az árok túlsó oldaláról néznek át ránk. Nekik is azt üzenjük, bármit gondoljanak is erről ők maguk, hogy ez, amit elértünk, velük közös siker. Mert mi minden, a karban már benne lévő oltásért hálát adunk. Köszönjük!