Egészségünkre!

Ebben a Covid okozta rémálomban is szépen megteremnek már bennünk az álmodozó gondolatok. Sokáig alig tudtam elhinni, hogy egyszer eljön még az az idő, amikor kiülhetek majd az áldott napsütésben egy vendéglő teraszára, és rendelek egy bámulatosan habzó sört.

Ennek a most eljövendő elvarázsolt állapotnak azonban nem ilyen egyszerű az érzelmi térképe. Nem adhatjuk át magunkat maradéktalanul az önfeledt örömnek, hiszen súlyos veszteségeket szenvedtünk el. Van, aki a saját környezetében, a saját szerettei körében is. Ezért hát, ha az újra kinyíló teraszok valamelyikére vet a saját jó sorunk, először is igyunk a csodás pillanatok részegségére, amely Hamvas Béla szerint a legnagyobb jótétemény azoknak, akik valóban tudják, mi a pillanat.

De közben máris gondoljunk illő kegyelettel azokra, akik már nem lehetnek közöttünk. Áldassék a nevük, legyen nekik könnyű teher a föld. Aztán gondoljunk azokra a pincérekre, szakácsokra, kocsmárosokra, akiknek az állását jelenti ez a pillanat. Legyen nekik biztos ez a kilábalás, találják meg a számításukat, maradjon velük az újrainduló gazdaság minden lendülete. Aztán gondoljunk azokra, akiknek a következő fokozatban pörög fel az életük. Mert ők pedig a hamarosan szintén újranyíló mozik, szállodák, éttermek, uszodák, fitnesztermek, állatkertek, játszóházak, múzeumok és könyvtárak vendégei vagy dolgozói lesznek.

Emeljük hát a poharunkat az újra kinyitott teraszokra kiülve Isten szabad ege alatt, a szikrázó napsütésben, és adjunk hálát azért, hogy mindent újrakezdhetünk. S mondjuk azt magunknak is, mindannyiunknak is, hogy egészségünkre. De nem úgy, ahogy ezt bármikor máskor mondanánk. Hanem úgy, ahogy azt a karantén után csak egyszer, legelőször tehetjük meg. Megadva ennek a szépséges magyar szónak minden tiszteletet, ami csak neki kijárhat.

Tudatában annak, hogy egészséges egésznek lenni a magyar nyelv tanúsága szerint mindig az a teljesség, amit csak együtt élhetünk át. Azokkal együtt is, akik ebben a be nem temetett árkokkal kettéosztott társadalomban az árok túlsó oldaláról néznek át ránk. Nekik is azt üzenjük, bármit gondoljanak is erről ők maguk, hogy ez, amit elértünk, velük közös siker. Mert mi minden, a karban már benne lévő oltásért hálát adunk. Köszönjük!

Az egészség szó üzenetét még tovább kibontva pedig sajnos azt is tudatosítanunk kell magunkban, hogy az egészségünk, amire poharat emelünk, nekünk, magyaroknak sajnos nem olyan féltve őrzött kincsünk, mint más, nálunk egészségtudatosabb nációknak. Nos, erre is többet kell hát figyelnünk. Megértve az intő jelek sokaságát. Hogy súlyfelesleggel, kezeletlen magas vérnyomással, mozgásszegény életmódot folytatva ne legyünk már kitéve ennyi veszélynek. Covid alatt sem, de Covid után sem. Végeztessünk el minden szűrővizsgálatot. Aztán mozogjunk eleget: fussunk, ússzunk, pattanjunk kerékpárra, rúgjuk a bőrt, üssük a tollast. Mindegy, hogyan, csak érjük el, hogy egészségesen kipirult legyen az arcunk, s teli tüdővel kapkodjuk a friss levegőt.

S akkor vissza a felemelt pohárhoz. A pillanat csodás részegségéhez.

Hamvas azt írja, hogy ilyenkor ne érezzünk hiányt, de ne legyünk elégtételre se éhesek, mert ezzel elvétenénk a jelent, azt, hogy vagyunk. Hogy van a világ, s hogy vele együtt mi is vagyunk.

Akkor erre emeljünk poharat ezen a hétvégén egy újra kinyitott teraszon, amikor ezt legelőször megtehetjük. Hogy így legyen velünk az a pillanat, amikor semmilyen előrevetülő képzelet nem rontja meg az időt, ami elkövetkezik.

Mert – még mindig Hamvassal szólva – így kapjuk az életet a maga tisztaságában. Ennél többre nem viheti senki.

(Borítókép forrása: MTI/Balázs Attila)