Kommunistáznak

Most az amerikai baloldal ideológiáját kell majmolni, meg persze az Európai Parlament neomarxista többségének megfelelni.

Ferencvárosban tiszta kézzel osztogatják az önkormányzati jutalmakat Fotó: Havran Zoltán Forrás: Magyar Nemzet

Tüntetési szezonnyitót tartottak szombaton. A kiváltságos egy százalék ellen vonult ki a 99 százalékos többség. Legalábbis ezt írta be a közösségi üzenőfüzetébe az egyik főszereplő, Karácsony Gergely. „Megmutattuk, mekkora ereje van a többségnek, a 99 százaléknak” – írta a nyelv­zseni nagydoktor. Na most, pár ezer emberre rámondani, hogy ők a 99 százalék, az azért elég nagy túlzás. Még gyurcsányi mércével mérve is. Egy egyszázalékos párt vezetőjének szájából hallani ilyesmit pedig kifejezetten mulatságos. Hiába tagadja a magas, aki vékony, hogy nem a Fudan Egyetem és nem a kínai–magyar partnerség és együttműködés tervezett tudásközpontja ellen tüntettek, mert dehogynem. Az utcanévtáblák sietős és gyermeteg kihelyezése fölösleges provokáció volt, és éppen e célt szolgálta. Egyfelől dicséretet kapni az amerikai nagybácsitól, aki ugye már kifogástalan demokrata, és Joe Bidennek hívják, illetve sütkérezni a globalista nyugati erőközpontok elismerő jóindulatában. Akiknek tehát a komplett baloldali összefogás mindenáron meg akar felelni, és akiknek a kívánságait lesi a kezdettől fogva. Másfelől Karácsony Gergely és alvezére, Baranyi Krisztina polgármester ideológiai szándékegységben igyekezett minél többet ártani a magyar–kínai kapcsolatoknak.

További gondok is adódnak azonban a baloldal Kína-ellenes politikai hisztériájával. Az első probléma mindjárt az, hogy pontosan nincs mit megítélni vagy elítélni. A Fudan-projekt jócskán a jövő zenéje, és közben a jövő évi választások lassan, de biztosan beúsznak a képbe. Amennyiben a beruházás feltételei ismertek lesznek, akár népszavazás is dönthet majd róla. Gond továbbá, igen súlyos ellentmondás, hogy bizony a magyarországi kommunisták rendeznek Kína-ellenes hecckampányt (oltóanyagkampányt stb.). Hiszen 2010 előtt még felhőtlenek és önfeledtek voltak a kínai–(orosz)–magyar kormányközi kapcsolatok. Amennyiben képes lenne hű maradni saját elveihez és politikájához, úgy a Gyurcsány-koalíció ma üdvözölné és támogatná a kínai tudásberuházást. 2007-ben Gyurcsány Ferenc azt mondta: a magyar–kínai kapcsolatokat minél több szálon akarják erősíteni, így az oktatásban is. Gyurcsány egyenesen robogó vonathoz hasonlította a Kínával való gazdasági szövetséget, úgy fogalmazott: „Van, aki felszáll vagy lemarad. Aki lemarad, az magának árt, nem akarunk lemaradni.”

Mi történt? Gyurcsány lekéste a robogó vonatot? Nem.

Az történt, hogy gyökeresen megváltozott a külső környezet, és most az amerikai baloldal politikáját és ideológiáját kell majmolni, meg persze az Európai Parlament neomarxista–szélsőbaloldali többségének kritika nélkül megfelelni. Kicsi, de szuverén országként viszont az az érdekünk, hogy a gyurcsányi pangás éveire jellemző gazdasági és politikai kiszolgáltatottság helyett kezdeményező félként mindegyik nagyhatalommal jóban legyünk. A kínaival is. Az érdek az, hogy a világ összes nagypályás szereplője jelen legyen a gazdaságban és az oktatásban is.

Jókora késésben van a tüntető baloldal a tekintetben is, hogy a Fudan Egyetem már jóval korábban kiépítette szervezeti hálóját Amerikában és Európában. Öt német és huszonnégy skandináv felsőoktatási intézménnyel működik együtt. Ami az Egyesült Államokat illeti, stratégiai együttműködést épített ki a Yale Egyetemmel, New Yorkban pedig létrehívta a Fudan Egyetem Oktatási Fejlődési Alapítványt. De a kínai elitegyetem különböző formákban jelen van Nagy-Britanniában és Új-Zélandon is. Ilyen sok kommunistává vált nyugati országot, kommunistaképző egyetemet és titkos kémközpontot tényleg nem látott még a világ!

A borítóképen: Baranyi Krisztina. Fotó: Havran Zoltán