– Péter, ezt komolyan gondoltad? Azt mondtad az Egyenes beszédben, én ajánlottam fel, hogy a következő egy hétben neked fogok vidéken kampányolni.
– Bocs, Gergő, de ezt megérdemelted. Kellett neked emlegetned azt a fránya villamost. Hogy csak akkor lépsz vissza a javamra, ha elüt.
– Jól van, Péter, ne bánts még te is, volt elég bajom az elmúlt öt hónapban. De ugye ezek nem korán lesznek? Mármint a kampányesemények.
– Persze, Gergő, tudom, hogy reggel 11 előtt használhatatlan vagy.
– Kösz, Péter. Kérhetek még valamit?
– Bármit, Gergő. Netán önkormányzati miniszter akarsz lenni a Márki-Zay-kormányban?
– Nagyon vicces vagy, Péter, de nem ezt akartam mondani.
– Mindegyik esemény magyarul lesz. Nem kell tolmács.
– Ne már, Péter.
– Jó, bocs. Mit szeretnél?
– Annyit gonoszkodtak velem az elmúlt hetekben, jólesne egy kis elismerés. Elmondanád sokszor, hogy államférfi vagyok?
– Persze, Gergő, elvégre mindketten azok vagyunk. Csak a nemzet érdekét nézzük, a vak is látja. Kicsit kampányolgatunk, állsz mellettem a színpadon, a műsort majd én viszem, te elmondod ugyanazt a blablát, aztán este nyolckor már pihi. A szállást fizetik, ugyanúgy, mint eddig a teljes kampányodat, és a kocsiban is alhatsz útközben.
– Az nagyon rám férne, hullafáradt vagyok. Ne tudd meg, milyen kimerítő volt egyszerre főpolgármesterkedni és miniszterelnök-jelöltet játszani. Volt, hogy napi nyolc óránál is többet kellett keccsölnöm. Annyit tördeltem az ujjaimat, hogy fájnak az ízületeim. A munkavédelmi sisak pedig, amit a Facebook-videók miatt muszáj volt felvennem, nagyon kidörzsölte a forgómat.
– És mi lesz, ha vége a szabadságnak?
– Hogy érted, Péter?
– Mehetsz vissza főpolgármesternek, főállásba.
– Nem olyan nehéz az, Péter. Tudod, még a Demszky nyilatkozta, hogy azért jó főpolgármesternek lenni, mert nincs az embernek főnöke, nincs, aki számonkérje. Ez pont nekem való. Inkább ez, mint otthon lámpát felszerelni a konyhába vagy angolt biflázni.
– Vásárhelyen engem ezért elásnának.
– Az ásást, kérlek, ne emlegesd. Budapest egész más. Demszky is ellébecolt itt két évtizeden át. Ez nekem is megfelel. A lényeges ügyekben a Gy. Németh Zsóka úgyis megmondja, Ferinek mi az elvárása, a kabinetfőnököm meg majd megtartja a sajtótájékoztatókat. Már ha lesznek.
– Hogy fogsz tudni a budapestiek szemébe nézni? Már látom is a szalagcímeket a nem baráti sajtóban: a lejárt szavatosságú főpolgármester, aki már kétszer is megbukott miniszterelnök-jelöltként.
– Túl sokat aggódsz, Péter. Ez nem számít. Sem nekem, sem Budapestnek. A dugókat arra fogom továbbra is, hogy a nagyvárosokban mindig ez van, a Blaha Lujza tér miatt Tarlós a hibás, a Lánchídért meg minden egyébért Orbán. Ennyit kell csak ismételgetnem. Más fejlesztésünk amúgy se nagyon lesz. 2024-ig bőven kihúzom, remélem, tovább is. Kicsit azért sajnálom, hogy miután kiszálltam, már csak egy hétig tart az előválasztás. Olyan jól fog esni ez a néhány nap pihenés, távol az unalmas hivataltól, meg az élhetetlen fővárostól, a jó vidéki levegőn.
– Megjöttünk!
– Fenébe, még szundikáltam volna félórát. Na jó, menjünk. És Péter, kérlek ne felejtsd el azt az államférfidolgot megemlíteni.
– Semmiképp sem, Gergő. Mindketten azok vagyunk.

Borítókép: Mirkó István felvétele