Mindenképpen ez az alázat vezethette akkor is, amikor éppen a közismert, ám sajnálatos módon kivégzett maffiózótól és annak családjától vásárolta meg az ő családi cége azt a mintegy kétmilliárdos villát, amelyben jelenleg tengeti alázatos és könyörületes mindennapjait. Nyilván csak segíteni akart az elhunyt bűnöző hátrahagyottain, bárki megtette volna. Na most az már egy klasszikus krimihez méltatlanul odaszőtt mellékszál lenne, ha azt is elmondanánk, hogy Prisztást az a Portik Tamás ölette meg, aki kivételesen jó kapcsolatokat ápolt a baloldali kormányok titkosszolgálataival, azokkal a kormányokkal, amelyek közül az egyik a pletykák szerint még miniszteri széket is ajánlott a nép alázatos szolgájának, Mártha Imrének, de ő persze szerényen visszautasította e felkérést. Szóval valahogy minden mindennel és mindenkivel összefügg ott, a baloldalon. Ugyanez a volt kormányfő aztán feltűnik a budapesti Városháza lehetséges eladása körül is. Amely épületnek a „gazdája” egyben Mártha főnöke is. Mindezeket a bonyodalmakat és konstellációkat megfejteni már a világ összes nagy sikerű képzelt nyomozója is kevés lenne. (Úgy hírlik, ezekre amúgy Márthának is szüksége lenne, hogy megtudja: ki súg róla az ismerősei közül.)

De nekünk itt és most egyelőre elég, ha annyit mondunk: ezek ugyanazok, mind.

Borítókép: Mártha Imre, Karácsony Gergely, Szalmásy Miklós István és Tüttő Kata. (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)