Fortuna nem egyenlően méri az Európai Unió külső határait. Ha például egy rakomány mangó fut be a rotterdami kikötőbe valamely egzotikus országból, akkor Hollandia megvámolja azt, a bevétel egy részét megtartja, a másik részét befizeti Brüsszelnek, a gyümölcsök pedig mennek tovább a rendeltetési helyükre. Ám ha történetesen Röszkére érkeznek migránsok (menedékkérő ugyanis az, aki menedékkérelmet adott be, menekült pedig az, aki meg is kapta), abból csak bajunk van. Ha az európai fogyasztók nem kérnek több mangót, akkor majd nem jön több, ellentétben a migránssal, hiába mondtuk, hogy nem kérjük őket, és még kerítést is emeltünk. Mivel a mangóval ellentétben a migráns ember, jogai is vannak. Mi az hogy! Az okos migráns olyan, mint a jó amerikai porszívóügynök: mire észreveszed, ott a lába az ajtórésben, már bent is van a házban, és az EU előírásai szerint szépen kell bánnunk vele – a tranzitzóna nem volt elég szép. Minden három érkezőből kettő itt is marad, akármi is a döntés az ügyében. Az olyan jogvédő szervezetek, mint a Magyar Helsinki Bizottság, hajnalig tudnák sorolni, mennyi mindenhez joguk van a jövevényeknek, még az is lehet, őrgrófnak kell vezetnie a fogadóbizottságot, amiért megtisztelik jelenlétükkel szebb napokat is látott földrészünket. Arról azonban már nem nagyon esik szó, hol vannak a jogai annak a 3,3 millió magyar állampolgárnak, aki a 2016-os népszavazáson az EU migrációs politikája ellen szavazott. Nyilván sehol, az övéket elvitte a cica, elnyelte közös otthonunk, az európai ház. Legalábbis akkor, ha hagyjuk, és ölbe tett kézzel nézzük.

Az Alkotmánybíróság tegnapi döntése mindenesetre megakasztotta az uniós gépezetet, Varga Judit szavaival jogi kerítést emelt a fizikai mellé. A bírók többek között kimondták, ha „az Európai Unióval közös hatáskörgyakorlás érvényesülése hiányos, Magyarország jogosult a nem kizárólagos uniós hatáskör gyakorlására”, továbbá ha ez a hiányosság „olyan következményekre vezet, amelyek felvetik a Magyarország államterületén élő személyek önazonossághoz való jogának sérelmét, a magyar állam gondoskodni köteles e jog védelméről”. Itt esik szó egy hárommilliós szavazótábor önazonosságáról. A kormány migrációs politikájának kedvező döntés nem légüres térben született. Tegnap a Nemzetközi Migrációspolitikai Fejlesztési Központ osztrák főigazgatója arról beszélt Budapesten: jelentősen megnőtt idén a migrációs útvonalakon érkezők száma, csak afgán menedékkérőből 250 ezerre lehet számítani, és hasonló helyzet alakulhat ki Európában, mint 2015-ben. Be kell látni: az uniós jogi környezet jelenleg alkalmatlan arra, hogy megbirkózzon a migráció problémáival. Az emberi jogi szemlélet – amelynek az európaiakat kellene védenie az államokkal szemben – kifordult önmagából: ma a többségi társadalmat képviselő államot kell védeni Európán kívüliek igényeivel szemben.