De a forgatókönyvírók ismét leosztották a szerepeket, egyértelművé tették, ki a jó és ki a rossz fiú, és mindenkinek be kell állni a sorba. Akinek kételyei vannak a szereposztás indokoltsága kapcsán, az nem hisz a nagy tengerentúli vezérben, és aki benne nem hisz, az a mi fényes jövőnkben sem hisz, tehát áruló, Putyin-ügynök, a demokrácia ellensége. 

Emlékszünk, nagyjából ilyen volt a Szovjetunió uralta kommunista béketábor. Ma viszont már nincs Szovjetunió, ezért felhívom a figyelmet arra, hogy Ukrajnában hosszú évek óta lábbal tiporják a kisebbségeket – szó szerint is –, a jogállamiságot szemlélve talán még a dél-szudáni hadurak is csóválnák a fejüket, a korrupció mértékétől pedig az ukrán EU-csatlakozás legelhivatottabb híveinek számító brüsszeli bürokraták is riadtan hőköltek vissza. 

Mindezek ellenére evidenciaként gondolják nyugaton, hogy most mindenkinek Ukrajna oldalára kell állni pénzzel, paripával, fegyverrel, holott az ukránok nem tagjai sem a NATO-nak, sem az EU-nak. 

Európának semmilyen érdeke nem fűződik ehhez a háborúhoz, sőt kifejezetten az érdekeink ellen való egy Oroszországgal szembeni fegyveres konfliktus, de még a hidegháború is, mert az hosszú évekre padlóra küldené a kontinenst. Kinek az érdekében áll mégis ez a háborús hergelés a béke mielőbbi helyreállítása helyett? 

A kérdés költői, a válasz az eddigiekből egyértelműen kiderül, tudjuk pontosan.

Amikor a baloldal árulózza Orbán Viktort, amiért nem küldünk fegyvereket Ukrajnának, mindig jusson eszünkbe, milyen érdekeket szolgálnak azok, akik háborúba taszítanák hazánkat és egész Európát. Ők a hazaárulók, és valójában a Nyugat árulói is. 

Borítókép: Baloldali gyűlés 2021. október 23-án (Fotó: Ripost/Máté Krisztián)