Márki-Zay Péter levelet írt Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek, amelyben többek között az áll, a baloldal miniszterelnök-jelöltjének meggyőződése, hogy a kárpátaljai magyarság alapvető érdeke a „független és demokratikus Ukrajna győzelme az agresszorral szemben”, és egyébként büszke azokra a magyarokra, akik az ukrán hadsereg tagjaiként részt vesznek ebben a hősies küzdelemben.
Tehát Márki-Zay Péter az egyesült ellenzék nevében azon örömködik, hogy magyar honfitársaink kockáztatják, kénytelenek kockáztatni az életüket Ukrajnában. Tudjuk, az ukrán hadseregben szolgáló magyarok közül már halálos áldozatot is követelt a háború.
Sajnos nem egyetlenként, hiszen ez a háború nyolc éve zajlik Ukrajna keleti részén, és számos kárpátaljai honfitársunk volt kénytelen a legdrágábbat, az életét áldozni azért az államért, amely másodrangú polgárként kezeli és vegzálja a területén élő magyarokat.
A hazai baloldalnak nyilván nem drága a magyar élet, a határon túliakat Márki-Zay Péter egyébként is csak „levélszavazó zombiknak” nevezi, nem csoda, hogy szívesen látja háborúban őket. De mit várunk tőlük, akik magyar katonákat küldenének Ukrajnába, és minden órában követelik a kormánytól, hogy azonnal szállítson fegyvereket a frontra?
Márki-Zay levelének idézett mondatai azonban egy másik rendkívül lesújtó és aggasztó jelenséget is tükröznek, ami nem csupán a hazai baloldalra jellemző. Sajnos az európai elit nagy részét behálózta, elvakította az amerikai propagandagépezet narratívája, amely szerint az ártatlan „demokratikus” Ukrajna áll szemben a sátáni diktatórikus Oroszországgal.
Hihetetlen, de évtizedek óta ugyanaz a megkopott, karcos, hollywoodi filmeket idéző lemez fut, és Európa ismét elhiszi vagy inkább el kell hinnie. Nem volt elég tanulság a hamis indokkal indított amerikai–brit invázió Irakban, aztán Szíria, Líbia és más országok felforgatása az arab tavasznak nevezett puccsokkal, ami a demokráciaexport címén sok százezer áldozattal járt és egyetlen „eredménye” az Iszlám Állam nevű terrorszervezet megerősödése volt.
