Tettekre készülő köztársasági elnököt választottak meg tegnap a Parlamentben. Novák Katalin ezt a cselekvési hajlandóságát beszédének kényszerű, de elengedhetetlen átszerkesztésével máris szemléletesen példázta. Nyilván nem úgy készült, hogy ezt a beszédét a szomszédunkban dúló csatazaj közben kell elmondania. De világossá tette: ha már a háború „ránk rúgta az ajtót”, ő sem viselkedhet úgy, mint aki nem vesz tudomást arról a kényszerről, hogy most mindent ehhez a borzalomhoz kell mérnünk.
Ennek az újrafogalmazott beszédnek az elmondásával így máris cselekedett: véleményt mondott a koronavírust követően ránk szabadult másik pusztító vírusról, a háború vérgőzös leheletéről. Tette mindezt úgy, hogy nem a levegőbe beszélt, hanem pár napja szerzett, a Magyar Református Szeretetszolgálat jószolgálati nagyköveteként átélt kárpátaljai tapasztalatainak birtokában érzékeltette velünk mindazt, aminek hangot adott. Novák Katalin eleve egy önmagát bemutató identitásbeszédre készülhetett, így a háborús helyzetre utaló szavaival is az identitás témakörében tartotta magát.
Ezzel a kényszerű kitérővel is azt érzékeltetve, hogy nemzeti érzelmű politikusként a világnézete akkor is magyar marad, ha nem a mi magunk részére, hanem a világ egészére tekint. Mert most, amikor a baj összefogást teremt köztünk, s a legtöbb szó – teljesen jogosan – a háború elől menekülők megsegítéséről esik, ő hangsúlyosan kiállt azon kárpátaljai magyarok mellett is, akik a szülőföld melletti kitartást választották. Egy fontos beszéd fontos mondata volt ez – lényeges hozzájárulásként a leendő államfő által képviselt erőteljesen patrióta szellemiséghez. Mert a szülőföld mellett kitartók a magyar megmaradás hívei – s nekünk, vallja Novák Katalin, ez a kitartás a nemzeti szuverenitásunk alapja. S mint hozzáteszi: ez az a szuverenitás, amelyről ő soha nem lesz hajlandó lemondani.
Erős szuverenitásra nyilvánvalóan csak azok képesek, akiknek erős az identitása. Ez a debütáló beszéd így egyszersmind annak bizonysága is, hogy az új köztársasági elnökünk példaadóan erős identitásmintákat hordoz magában. Jó elhinni neki, hogy kiállását a családjában megszülető szuverenitásra utalva alapozza meg, hogy aztán ezt a szuverenitást a nemzet egészére is értse. De úgy, ahogyan ezt ő, s csakis ő teheti meg. Híven ahhoz, ahogyan benne él a magyar vidék. S híven ahhoz, ahogyan Szeged szülötteként benne él Magyarország keleti fele, amely még soha nem adott köztársasági elnököt ennek a hazának.
