Ez a határozott fellépés, a demokratikus határvonal meghúzása meghátrálásra késztette a vörös brigádokat. No persze nem azon aggódtak, hogy a méltóságukon esik csorba, hanem attól, hogy a pénztárcájuk lesz lényegesen könnyebb, ha nem szabnak gátat a parlamentellenes őrült mozgalmár hevületnek a soraikban.

Persze sebaj, a komisszár allűrökkel megint csak a polgári konzervatív oldalt népszerűsítik, miután az eddigieknél is nagyobb lehet a kontraszt a helyettük is felelősséget viselő Fidesz–KDNP magatartása és az ő primadonnáskodó hozzáállásuk között. S ez ismét a jobboldali pártok presztízsét fogja növelni. Amire azt mondhatják: már megint a Fidesz jár jól.

Mégis lehet visszaút a baloldal számára: ha jobb belátásra térnek, és felismerik, hogy éppen a botránypolitizálás lökte őket a gödör aljára. Talán arra is rájönnek a gyűlölettől kevésbé átitatott képviselőik, hogy annyi mindent kipróbáltak már – megkísérelhetnék végre a normális politizálást, hátha azzal nagyobb sikert aratnak. Elvégre bebizonyosodott április 3-án, hogy a magyar társadalom nagy többsége a magyar érdekek, s a biztonság pártján áll, és nem szédíthető meg sem holmi globalista közhelyzuhataggal, sem a leszámolással való fenyegetőzéssel. Ahogy az öreg szőlősgazda elárulta a titkot: bort lehet szőlőből is.

Valamit mindenesetre sejthetnek az emberek, köztük saját egykori választóik velük kapcsolatos értékítéletéről, mivel példátlan módon még baloldali majálist sem mertek rendezni, nehogy szembesülniük kelljen a nép őszinte megnyilvánulásaival. További meggondolásra ajánlott adalék: a parlamenti eskü komoly dolog, sok ember látja, hallja – nem érdemes rögtön a megszegésével kezdeni.

Egy viszont kétségtelenül biztató a törvényhozás jövőjére nézve. Az, hogy szerencsére kampánynótájuk egy ponton igaznak bizonyult: a hatalom tényleg a népé.

Borítókép: Gyurcsány Ferenc, a DK elnök-frakcióvezetője napirend előtt szólal fel az Országgyűlés plenáris ülésén 2020. április 20-án (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)