A fenti megállapítások mind kizárólag 2010 előtti alkotmánybírósági határozatokból származnak. Az Országgyűlés újkori demokráciánk legfontosabb alkotmányos intézménye és a népszuverenitás letéteményese, amelynek törvényhozó és a végrehajtó hatalom feletti ellenőrző feladatainak hatékony és átlátható gyakorlása a demokratikus állami működés nélkülözhetetlen feltétele. Az alaptörvény B) cikke deklarálja a népfelség elvét, mely elv által a képviselők a néptől kapott felhatalmazás alapján, közvetett módon gyakorolják a közhatalmat. A képviselő státus e közérdekű funkcióját korábban a 39/1996. (IX. 25.) AB-határozat is rögzítette. E kiemelt társadalmi rendeltetésből vezethető le az Országgyűlésről szóló törvény, amely expressis verbis előírja, hogy a képviselők joga és egyben kötelessége is, hogy kezdeményezően vegyenek részt az Országgyűlés munkájában, és elősegítsék annak eredményes működését.
Az Országgyűlés megbízatása az alakuló ülésével kezdődik, mely során a törvényhozás megteremti működésének alapvető személyi és szervezeti feltételeit. A házszabály 10. § (1) bekezdése értelmében, főszabály szerint az ünnepélyes alakuló ülésen kerül sor a képviselők eskütételére. A 47/2009. (IV. 21.) alkotmánybírósági határozatban a taláros testület kifejtette, hogy az alkotmányos demokráciákban a közhatalom gyakorlására, illetve a közfeladat ellátására irányuló tisztségek betöltése előtti ünnepélyes nyilatkozatok az államhoz való hűség és az alkotmányos rend tiszteletben tartásának követelményét juttatják érvényre. Esküjében a képviselő hűséget fogad Magyarországhoz és az alaptörvényhez, továbbá fogadalmat tesz arra vonatkozóan, hogy tisztségét a magyar nemzet javára gyakorolja, az ország jogszabályait megtartja és másokkal is megtartatja.
A fent részletezett közjogi vezérelvek ellenére egyes ellenzéki politikusok úgy gondolják, hogy önkényesen zárójelbe lehet tenni és fel lehet áldozni a politikai zsarolás oltárán az Országgyűlés alakuló ülésének, sőt későbbi ülésezésének jelentőségét, valamint a képviselői hivatás legalapvetőbb erkölcsi normáit. Csak hogy világos legyen: a jelentős mértékben a politikai baloldalhoz köthető jogásztársadalmi „elit” bűnös hallgatása ellenére az a stílus, amit például Jakab Péter vagy Hadházy Ákos képvisel, nem való a törvényhozás falai közé. Ez kocsmapolitizálás, a legrosszabb fajtából. Hiszem, hogy azok a professzoraim, akik már nincsenek köztünk, ezt nem hagyták volna szó nélkül.
Nem ez az első eset persze, hogy a baloldal relativizálni kívánja a közjogi és alkotmányos princípiumokat. Emlékezhetünk, hogy a választásokat megelőzően olyan tervek és gondolatok fogalmazódtak meg bizonyos baloldali szereplők részéről, mint az egyszerű többséggel történő alkotmányozás vagy a kétharmados törvények egyszerű többséggel történő eltörlése. E morális értelemben is elfogadhatatlan politikai attitűd felett a választók kemény ítéletet hoztak a 2022. április 3-i országgyűlési választás során, a baloldal azonban láthatóan nem akar tanulni a történelmi vereségből, és nem kívánja felismerni azt a nyilvánvaló tényt, hogy ennek a hosszú évek óta tartó ellenzéki botránypolitizálásnak nincsen találkozási pontja a magyar néplélekkel. Ez a mostani elképzelés is egyfajta jelzésértékkel bír, hiszen vélhetően ugyanazt a politikát kívánják folytatni, mint korábban.
Az alaptörvény két fontos szabályt rögzít, melyek jogi kötőerejük mellett morális többlettartalommal is bírnak: egyrészt a 4. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik, másrészt a VIII. cikk (3) bekezdése értelmében a pártok a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában működnek közre. A Momentum és annak képviselői pedig aligha arra kaptak felhatalmazást a rájuk szavazó választópolgároktól, hogy egy ennyire feszült nemzetközi helyzetben felelősségteljes politizálás helyett – a közérdekkel szembehelyezkedve – szabotálják a parlamenti munkát.
