Három nap múlva megalakul a rendszerváltoztatás óta sorrendben kilencedik szabadon választott Országgyűlés. Érdekes módon ugyanazon a napon, mint harminckét éve. Akkor, az 1990. május 2-i ünnepi ülésen több szép, emelkedett beszéd is elhangzott, de a legfontosabbat Varga Béla mondta el. A 87 éves katolikus pap, az 1945–47-es Nemzetgyűlés kisgazdapárti elnöke, évtizedeken át az amerikai magyar emigráció vezetője állította helyre szimbolikusan a jogfolytonosságot az 1945-ben és az 1990-ben megválasztott népképviseleti parlament, tágabb értelemben pedig a kommunista diktatúra előtti és utáni demokratikus Magyarország között.
Mint elmondta, 1947-ben, amikor hazáját – a kommunisták puccsa miatt – el kellett hagynia, az országra az elnyomatás éjjele borult. A Magyar Köztársaság elnöke nem tudta többé államfői jogait szabadon gyakorolni, így az 1946. évi I. törvény 15. cikkelye értelmében ezen jogkör gyakorlása rá, a Nemzetgyűlés elnökére várt, az ő kötelessége lett. „Ez volt a magyar nemzeti alkotmány jogalapja és feladata, és a nemzet érdekében ennek szenteltem életem emigrációban töltött évtizedeit. A mai nappal ez a korszak lezárult. Az általam viselt tisztet visszaadom a magyar nép szuverenitása birtokosának, a magyar parlamentnek.”