Akármennyire triviális, de a kormány jóléti intézkedései nagyon sokat nyomtak a latban, hogy a Fidesz–KDNP megint kétharmaddal nyerte meg a választást. A jóléti intézkedések alapja pedig nem volt más, mint a nagymértékű gazdasági növekedés. Ha magát a 2010–2022-es időszakot vizsgáljuk, akkor kijelenthetjük, hogy Magyarországot és jogelődeit (Magyar Királyság, Osztrák–Magyar Monarchia stb.) tekintve is az egyik legnagyobb gazdasági növekedést bemutató korszakról beszélünk.
Azt nem állíthatjuk, hogy minden idők legnagyobb gazdasági növekedéséről van szó, mert a rendszerváltás előtti időszakról megbízható GDP-statisztikák nem igazán vannak. Azt viszont bátran kijelenthetjük, hogy 1990 óta most volt a legnagyobb gazdasági növekedés Magyarországon. Az ellenzék persze ilyenkor azzal maszatol, hogy mindenhol konjunktúra volt Európában meg a világban, ezért nem különleges ekkora gazdasági növekedést elérni ilyen környezetben. Ezt az állítást három dologgal is tudjuk cáfolni.
Először is az az igazság, hogy ezt a tizenkét éves időszakot is bőven tarkították válságok, recessziós évek. Emlékezzünk csak vissza, a 2008-as ingatlanpiaci, majd pénzügyi világválság következményei és hatásai még bőven érződtek 2012-ig Európában, így Magyarországon is, illetve a közelmúltban a koronavírus-járvány is gazdasági visszaesést hozott 2020-ban. A magyar gazdaság mindezen nehezítő tényezők ellenére is kimagaslóan jól teljesített a vizsgált tizenkét évben. Valóban volt konjunktúra a 2010–2022 közötti időszakban, de nagyon sok ország nem teljesített olyan jól, mint Magyarország (vagy egyáltalán nem teljesített jól) ebben a periódusban.
Ha összehasonlítjuk az MSZP–SZDSZ alatti kormányzással (2002–2010 között) a mostanit, akkor arra jutunk, hogy bizony akkor is konjunktúra-időszak volt a 2008-as világválság előtt, ennek ellenére a balliberális kormányzás – Gyurcsány Ferenccel az élen – erős izgalmi állapotban is csak 0,2 százalékos növekedést tudott felmutatni 2007-ben, míg ugyanekkor Szlovákiában 10,8 százalékos, Romániában 7,2 százalékos gazdasági növekedés volt. Ebből nyilvánvalóan látszik: attól még, hogy a világban konjunktúra van, egyáltalán nem biztos, hogy egy adott kormány azt jól meg tudja lovagolni, lásd a Gyurcsány Ferenc–Veres János-féle szerencsétlenkedést, és még bőven a 2008-as világválság előtt!
Az ellenzéki megmondóemberekkel szemben mi szeretjük tényekkel és adatokkal alátámasztani az érveléseinket, nem csak maszatolni, ezért a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány jóléti kormányintézkedés: benzinárstop, élelmiszerárstop, csok, családi adó-visszatérítés, babaváró hitel, 25 év alattiak szja-mentessége, járulékcsökkentések, minimálbér-emelés, 13. havi nyugdíj stb.
Külön kiemelném a legnagyobb jóléti intézkedést, ami ugyan nem a kormány közvetlen befolyása alá tartozik (a kormányok maximum a minimálbért tudják közvetlenül szabályozni), de egyértelműen a kormány gazdaságpolitikájának az eredménye, ez pedig nem más, mint a reálbér-növekedés: 2010 és 2022 között a havi bruttó átlagkereset 202 525 forintról 492 800 forintra emelkedett, vagyis a fizetések a két és félszeresükre nőttek tizenkét év alatt.
A járványt rendkívül jól kezelte a kormány, mert megtalálta az egészséges egyensúlyt a teljes korlátozás, a kötelező oltások (lásd Ausztria) és a koronavírust hagyjuk szabadon terjedni, lesz, ami lesz felfogás (lásd Svédország) között. Az oltási program szervezetten és gyorsan folyt, hamar elértük a mostanit megközelítő oltottsági szintet. A sok megvásárolt lélegeztetőgépnek is volt értelme, amin gúnyolódott az ellenzéki sajtó, amikor épp alacsony volt a fertőzöttek száma valamelyik két hullám között, mert egyszer se fordult elő Magyarországon, hogy valaki azért nem jutott megfelelő ellátáshoz, mert nem volt elég lélegeztetőgép. Ez nem mondható el viszont az olyan fejlett EU-s országokról viszont, mint például Svédország, ahol voltak olyan időszakok, amikor nem jutott minden rászoruló Covid-betegnek lélegeztetőgép.
Márki-Zay Péter messiásként robbant be a közéletbe, miután maga mögé utasította az ellenzéki előválasztáson Fekete-Győr Andrást, Jakab Pétert, Karácsony Gergelyt, végül Dobrev Klárát. Az önbizalomhiánnyal nem küzdő, magabiztosnak tűnő új miniszterelnök-jelölt valóban aggodalomra adhatott okot a kezdetekben a Fidesz–KDNP számára, de Márki-Zay Péter elkezdett beszélni, és minél többet beszélt, az aggodalom annál gyorsabban tovaszállt. Már az ellenzéki előválasztás alatt vérig sértette ellenfeleit, főleg Dobrev Klárát és a DK-sokat. Bár ennek olyan nagy jelentősége később nem valószínű, hogy volt, mert a DK-szavazók Orbán ellenében egy zsák búzára is leszavaznának, azért nyomai nyilván maradtak a balliberális szavazókban.
Miután Márki-Zay Péter hivatalosan is Orbán Viktor kihívója lett, rendkívül hosszú beszédeiben nagyon rövid időn belül beleszállt szinte valamennyi társadalmi csoportba. Így kaptak súlyos sértéseket az idősek, a vidékiek, a nők, a fideszesek, a határon túli magyarok, a melegek, a zsidók, a fogyatékosok stb. Elgondolkodtató, hogy egy miniszterelnök-jelölt, aki mindenki miniszterelnöke szeretne lenni, aki „szeretetországot” hirdet, miért mond ennyi bántó, lekezelő, agresszív mondatot ezekről a társadalmi csoportokról, főleg azokról, amelyekről azt szeretné, hogy rá szavazzanak?
Márki-Zay inkompetenciájának következő jelei azok a megnyilvánulásai voltak, amelyekben a kormány jóléti intézkedéseit kritizálta, így többek között a rezsicsökkentést, a családtámogatást, a minimálbért és az adórendszert. Egy kompetens politikus a jól működő gazdasági és jóléti intézkedéseket sosem kritizálta volna, hanem leginkább hallgatott volna róluk.
Nem véletlenül említette meg a választás utáni első beszédében Orbán Viktor, hogy köszöni a munkát és a segítséget a százezer Fidesz-önkéntesnek, akik nélkül nem jött volna össze ez a fantasztikus győzelem. Ez valóban így van, ugyanis a Fidesz–KDNP-nek van a legnagyobb létszámú önkéntes/aktivista hálózata a magyarországi pártok közül. De ennél sokkal fontosabb, hogy a Fidesz–KDNP önkéntesei/aktivistái nemcsak a legtöbben vannak, hanem jó értelemben véve a legfanatikusabbak is egyben. A legmakacsabb körülmények között, hóban-fagyban kampányoltak, ajtótól ajtóig bejártak szinte minden lehetséges lakcímet, sokszor mindenféle támogatás, juttatás nélkül! Ennyire elkötelezett, hatékony aktivistabázisa egyik ellenzéki pártnak sincs, jelentőségüket nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Ha kitör egy háború, akkor nagyon könnyű elcsúszni a banánhéjon, ha valakinek nincs tapasztalata ilyen helyzetekben. Orbán Viktornak viszont volt, hiszen még az első kormányzása idején, 1998–1999-ben volt a koszovói háború, a második Orbán-kormány alatt, 2014-ben pedig a Majdan téri tüntetések után a Krím félsziget oroszok általi annektálása, majd a Donbaszban a szakadár oroszok és az ukránok közötti háború.
