Az ellenzéki megmondóemberekkel szemben mi szeretjük tényekkel és adatokkal alátámasztani az érveléseinket, nem csak maszatolni, ezért a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány jóléti kormányintézkedés: benzinár­stop, élelmiszerárstop, csok, családi adó-visszatérítés, babaváró hitel, 25 év alattiak szja-mentessége, járulékcsökkentések, minimálbér-emelés, 13. havi nyugdíj stb.
Külön kiemelném a legnagyobb jóléti intézkedést, ami ugyan nem a kormány közvetlen befolyása alá tartozik (a kormányok maximum a minimálbért tudják közvetlenül szabályozni), de egyértelműen a kormány gazdaságpolitikájának az eredménye, ez pedig nem más, mint a reálbér-növekedés: 2010 és 2022 között a havi bruttó átlagkereset 202 525 forintról 492 800 forintra emelkedett, vagyis a fizetések a két és félszeresükre nőttek tizenkét év alatt.

A járványt rendkívül jól kezelte a kormány, mert megtalálta az egészséges egyensúlyt a teljes korlátozás, a kötelező oltások (lásd Ausztria) és a koronavírust hagyjuk szabadon terjedni, lesz, ami lesz felfogás (lásd Svédország) között. Az oltási program szervezetten és gyorsan folyt, hamar elértük a mostanit megközelítő oltottsági szintet. A sok megvásárolt lélegeztetőgépnek is volt értelme, amin gúnyolódott az ellenzéki sajtó, amikor épp alacsony volt a fertőzöttek száma valamelyik két hullám között, mert egyszer se fordult elő Magyarországon, hogy valaki azért nem jutott megfelelő ellátáshoz, mert nem volt elég lélegeztetőgép. Ez nem mondható el viszont az olyan fejlett EU-s országokról viszont, mint például Svédország, ahol voltak olyan időszakok, amikor nem jutott minden rászoruló Covid-betegnek lélegeztetőgép.

Márki-Zay Péter messiásként robbant be a közéletbe, miután maga mögé utasította az ellenzéki előválasztáson Fekete-Győr Andrást, Jakab Pétert, Karácsony Gergelyt, végül Dobrev Klárát. Az önbizalomhiánnyal nem küzdő, magabiztosnak tűnő új miniszterelnök-jelölt valóban aggodalomra adhatott okot a kezdetekben a Fidesz–KDNP számára, de Márki-Zay Péter elkezdett beszélni, és minél többet beszélt, az aggodalom annál gyorsabban tovaszállt. Már az ellenzéki előválasztás alatt vérig sértette ellenfeleit, főleg Dobrev Klárát és a DK-sokat. Bár ennek olyan nagy jelentősége később nem valószínű, hogy volt, mert a DK-szavazók Orbán ellenében egy zsák búzára is leszavaznának, azért nyomai nyilván maradtak a balliberális szavazókban.

Miután Márki-Zay Péter hivatalosan is Orbán Viktor kihívója lett, rendkívül hosszú beszédeiben nagyon rövid időn belül beleszállt szinte valamennyi társadalmi csoportba. Így kaptak súlyos sértéseket az idősek, a vidé­kiek, a nők, a fideszesek, a határon túli magyarok, a melegek, a zsidók, a fogyatékosok stb. Elgondolkodtató, hogy egy miniszterelnök-jelölt, aki mindenki miniszterelnöke szeretne lenni, aki „szeretetországot” hirdet, miért mond ennyi bántó, lekezelő, agresszív mondatot ezekről a társadalmi csoportokról, főleg azokról, amelyekről azt szeretné, hogy rá szavazzanak?

Márki-Zay inkompetenciájának következő jelei azok a megnyilvánulásai voltak, amelyekben a kormány jóléti intézkedéseit kritizálta, így többek között a rezsicsökkentést, a családtámogatást, a minimálbért és az adórendszert. Egy kompetens politikus a jól működő gazdasági és jóléti intézkedéseket sosem kritizálta volna, hanem leginkább hallgatott volna róluk.

Nem véletlenül említette meg a választás utáni első beszédében Orbán Viktor, hogy köszöni a munkát és a segítséget a százezer Fidesz-önkéntesnek, akik nélkül nem jött volna össze ez a fantasztikus győzelem. Ez valóban így van, ugyanis a Fidesz–KDNP-nek van a legnagyobb létszámú önkéntes/aktivista hálózata a magyarországi pártok közül. De ennél sokkal fontosabb, hogy a Fidesz–KDNP önkéntesei/aktivistái nemcsak a legtöbben vannak, hanem jó értelemben véve a legfanatikusabbak is egyben. A legmakacsabb körülmények között, hóban-fagyban kampányoltak, ajtótól ajtóig bejártak szinte minden lehetséges lakcímet, sokszor mindenféle támogatás, juttatás nélkül! Ennyire elkötelezett, hatékony aktivistabázisa egyik ellenzéki pártnak sincs, jelentőségüket nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Ha kitör egy háború, akkor nagyon könnyű elcsúszni a banánhéjon, ha valakinek nincs tapasztalata ilyen helyzetekben. Orbán Viktornak viszont volt, hiszen még az első kormányzása idején, 1998–1999-ben volt a koszovói háború, a második Orbán-kormány alatt, 2014-ben pedig a Majdan téri tüntetések után a Krím félsziget oroszok általi annektálása, majd a Donbaszban a szakadár oroszok és az ukránok közötti háború.

Orbán Viktor és a kormány üzenete egyértelmű és világos volt: ki kell maradni a háborúból, a békére kell törekedni, nem szabad katonákat küldeni és fegyvereket szállítani Ukrajnába, segíteni kell a menekülteknek, akik Magyarországra jönnek, és segélyszállítmányokat (élelmiszer, tisztálkodási eszközök, ruhák stb.) kell küldeni az ukránoknak. Ezzel szemben Márki-Zay és a baloldal kommunikációja végig zavaros volt: küldenének katonákat és fegyvert, aztán mégsem. Elzárnák a gázt és jobban kiállnának Ukrajna mellett. Mára viszont az oroszok elzárták a gázcsapot Lengyelország és Bulgária felé, tehát utólag is igazolódott az orbáni stratégiai nyugalom és bölcsesség.

Mivel a magyar társadalom a nem túl kellemes Covid-járvány után van, és még jött hozzá a szomszédban egy háború, amelynek nem látható még a kimenetele, innentől már nyilvánvaló volt, hogy kit fog választani ilyen rendkívül bizonytalan helyzetben egy bizonytalan szavazó: azt, akiben látja a megbízhatóságot, a tapasztalatot, a nyugalmat – és a legfontosabbat: a biztonságot. Az pedig az az ember, akinek már több évtizedes politikai tudása és tizenhat évnyi miniszterelnöki tapasztalata van, egyértelműen és világosan kommunikál és el akarja kerülni a háborút. És ez nem az az ember, akinek minimális politikai tapasztalata sincs, aki sosem volt miniszterelnök, akinek zavaros és nem egyértelmű az álláspontja a háborúval kapcsolatban, és akiről nem lehet tudni, hogy el akarja kerülni a háborút vagy sem.

Ezért nem volt meglepetés a Fidesz–KDNP elsöprő választási győzelme.

A szerző közgazdász

Borítókép: a 4. Orbán-kormány (Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)