Párton belüli erőszak

Minden jel arra mutat, hogy a maguk által pártnak hívott, jobbikos bandaszerű képződményben bevett dolog a nemi erőszak kísérlete. Nem is vet hullámokat a berkeikben az az apróság, hogy egy fiatal nőt egyik feltörekvő üdvöskéjük meg akart becsteleníteni. Nem lehet másról szó, hiszen akkora a hallgatás a brutális szexbotrány körül, hogy vágni lehet a baloldalon a csöndet, a kussolást. Vagyis ők ezt úgy veszik, mint mindennapos rutineljárást, amin csak a tájékozatlan és rosszindulatú propagandamédia, avagy – Karácsony Gergely állandó jellegű támogatójuk kedvenc kifejezését kölcsönözve – lakájsajtó ütközik meg. A népszerűtlenségben az immár gyurcsányi Mariana-árkokat közelítő pártelnökük, Jakab Péter nemhogy nem feddte meg lieblingjét, a volt kocsordi polgármestert, Földi Istvánt, hanem nyíltan falaz neki, és a balos protokoll szerint tudomást sem hajlandó venni az ügyről. Tehát szerintük nincs itt semmi szörnyülködnivaló, az egészet az ellenségeik fújják föl. Sőt a pártvezér már a hétvégi tisztújítás előtt perrel fenyegetett mindenkit, aki mást állít, azt írva közösségi oldalára: „Soha ne higgy a Fidesz-médiának. A jogi lépéseket természetesen most is megteszem.”

Kérdés persze, ki mindenkit akar beperelni az, aki már eddig is eltűrte a legkülönbözőbb gyomorforgató ügyeket az antiszemita megnyilvánulásoktól, a náci karlendítésektől a szexuális tartalmú gusztustalan főnöki fenyegetőzésekig? Nem akar mindjárt mindenkit bíróság elé citálni, aki részt vett a közvélemény-kutatásokban, illetve lesújtó véleménnyel van arról az erkölcsi és intellektuális ingoványról, ami eluralkodott a Jobbikban?

Jobb is lesz, ha beperel mindenkit, aki ítéletet mondott róluk az országgyűlési választáson, mivel még nem merített ki minden tartalékot az ügyben, hogy még nagyobb bolondot csináljon magából. Ahogy a népszerűségvesztésben is vannak még lentebbi lépcsőfokok. Mert Jakab nem pusztán nem volt szolidáris a kis híján meggyalázott fiatal nővel, hanem annak élettársához, Szilágyi Györgyhöz sem volt egy magyarázó szava sem. A párt volt alelnöke el is viharzott a kongresszusról, és azt mondta: csalódott Jakabban. Igaz, mit is magyarázkodott volna a pártführer, amikor állítólag ő is az erőszakkísérlet közelében tartózkodott, még ha finoman szólva sem igazán éber állapotban.

Ha jobban belegondolunk, az egész bűzhödt eset elérte azt a szintet, hogy ki lehessen jelenteni: korhatárkarikás alakulattá vált a Jobbik. Mindez amiatt is a magyar baloldal szégyene, mert az egyik legnagyobb pártjukról szó. Talán nem véletlen viszont, hogy egyetlen egyéni képviselőjelöltjük sem jutott be az Országgyűlésbe. Úgy látszik, a választópolgárok jobban megérzik, kiben mi lakozik, mint azt a külföldről kiválasztott és futtatott ellenzéki pártvezérek gondolják.

A mostani botrány persze ezúttal sem váltja ki a baloldali mocsárvilágnak még az érdeklődését sem. A híres emberi jogi és nőjogi álcivil szervezeteik nagy kussolási versengésben vannak egymással. Ebből is kitűnik: az egész erőszakolási botrány csak a jéghegy csúcsa lehet náluk. Így járnak azok, akik az erőszak, a botránypolitizálás bűvöletébe kerülnek: a valódi agresszióra immunissá válnak.

A legvérlázítóbb skandalum mégiscsak az, hogy a durva akciózásokban utazó, humanitásellenes baloldali bagázs a füle botját sem mozdítja a mostani párton belüli erőszakra. Esterházy Pétertől származik a mondás, hogy egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá. Ez igaz. Ám egy bizonyos szint alatt csak még lejjebbi szinteket lehet megcélozni, s ez a krónikus süllyedés, lezüllés az egész immorális balos brancsot lápként húzza le magába.

Borítókép: Jakab Péter (Fotó: Kurucz Árpád)