Van néhány közös pont Baranyi Krisztina, Ferencváros baloldali polgármestere és David Pressman, az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi demokrata adminisztrációja által Budapestre akkreditált nagykövet között. A legfontosabb metszete a két tőrőlmetszett „ősdemokratának”, azonkívül, hogy van közös képük, szelfijük a propaganda-újságírás tankönyvének is beillő ferencvárosi helyi újságban, az az, hogy mind a ketten megbuktak sajtószabadságból.

Sem Baranyi, sem Pressman nem bírja a kényes kérdések felvetését és úgy általában a jobboldali, konzervatív, nemzeti sajtót és annak képviselőit. A birodalmi helytartóként viselkedő USA-diplomata hivatalos nagykövetségi közleményben kérte számon a jobboldali médián, hogy miért mer foglalkozni azzal, hogy két, amúgy nyíltan pártos, balliberális bírónak, Vasvári Csabának és Matusik Tamásnak eligazítást tart amerikai felségterületen, a nagykövetségen. Sőt igazi gyarmat- és rabszolgatartóként – hisz küldő országának vannak ez irányú keserű tapasztalatai – még egy kis fenyegetésre és üzengetésre is jó alkalmat talált: „Az amerikai kormánytisztviselőkkel folytatott párbeszédbe való beavatkozás nem segíti elő az amerikai–magyar kétoldalú kapcsolatokat.” A magyar, azon belül is a jobboldali, a mindet eltörlő woke-, LMBTQ-stb. mozgalmakkal kritikus újságírók tehát jó, ha meghúzzák magukat, hiszen Pressman, nomen est omen, egy nagybetűs „Újságíró”, már csak tudja, hogy mi a helyes, ha sajtóról van szó. Igazi amerikai profizmus, lehengerlő stílus, széles műmosoly némi nagykalapáccsal való fenyegetőzéssel megspékelve. Láttunk már ilyet, és soha nem követte semmi jó.

A mi helyi „Pressmanünk” nem ennyire stílusos, inkább a magyar baloldal általános állapotának eleven látlelete. A sajtószabadságot ezek szerint csak hírből, transzparensekről ismerő IX. kerületi polgármester egyszerűen eldönti, hogy ki az, akinek válaszol egy politikai, közéleti tévéműsorban – aminek stílusosan Start Szigorlat a címe. Amikor Baranyi Krisztina bornírt módon, személyeskedve ócska, fizetett propagandistának nevezi kollégánkat, a PestiSrácok újságíróját, majd ezt köve­tően még félvállról odaveti az őt meghívó ATV-nek: csodálja, hogy ez a televízió beenged a stúdióba „ilyen embereket, akiknek az újságíráshoz, a szakmához nulla közük van”, akkor tulajdonképpen elbukott a sajtó- és véleményszabadság nevű tantárgy szigorlatán. Egyes, üljön le! – mondhatom, de úgyse érdekli a bukott túlkoros diákunkat egy jobboldali újságíró osztályzata. Erre bizonyíték, hogy a botrányos szereplés után a főpolgármesterség felé kacsingató Baranyi Fürjes Balázs államtitkárnak – akivel egyébként szakmailag jó munkakapcsolatot ápol – azt írta, hogy a jobboldali médiában csak a Miniszterelnöki Kabinetiroda által lediktált kérdéseket tehetik fel azok, aki szerinte nem is újságírók. Azontúl, hogy ez nincs így, legközelebb talán már emberek sem leszünk a szemé­ben. Bezzeg a guruló dollárokkal kistafírozott baloldali helyi és országos sajtó az tudja, hogy mit kell, pontosabban mit nem kell kérdezni.