Kaltenbach szakértő nyilván napra pontosan tudja, mi folyik a vásárhelyi városházán, mindössze két apróságról azonban megfeledkezik. Az első, hogy ami szép és jó zajlott Vásárhelyen az elmúlt három évtizedben, az két politikus, Rapcsák András és Lázár János munkáját dicséri. Nyilván létezik baloldali válasz is az elért eredményekre, de két zebraavatáson és három szétrugdosott pizzásdobozon kívül momentán semmi nem jut eszembe, amivel a vásárhelyi városvezetés jelen idegállapotát találóan jellemezhetném. Hogy azonban Rapcsák és Lázár virágzó várossá fejlesztette Vásárhelyt, egy percig sem vitás. Mindazok, akik hitelt adtak a leghülyébb vádaknak, azóta jórészt lecsillapodtak, és láss csodát, Márki-Zay már egykori önmaga nyomába sem léphet.
Hódmezővásárhely népe napról napra egyre inkább ráébred, hogy nemcsak pletykákkal, de józan ésszel is lehet politizálni.
Kaltenbach kaján nyelvnyújtása egyébként nem meglepő. Semmi más nem történik, mint hogy azok, akik a vesztes éjszakán ki sem álltak Márki-Zay mellé, mögé, most elküldték neki a selyemzsinórt is. A DK-nak és vazallustáborának már nincs szüksége a vörös védőpajzsával lehanyatló miniszterelnök-jelöltre. Annál jobb kérdés, hogy Lázár Jánosra szüksége van-e, erről érdemes megkérdezni például a makóiakat, akik az elmúlt években olyan fejlesztéseket, építkezéseket, szépülést éltek át városukban, amelyre – hadd fogalmazzak hajdani megyei lakosként – nemigen akad példa. (Pedig Lázár vásárhelyi, a saját városát szereti a legjobban a világon. És tudott felemelt fejjel hátralépni, ahogyan a győzelmében sincs fennhéjázás, ami illik is egy közakaratból megválasztott országgyűlési képviselőhöz).
