Szűk két esztendeje Karácsony Gergely főmormota arról tájékoztatta Budapest népét, hogy előbb választaná a pénzügyi csődöt, mint a közszolgáltatások minőségének csonkítását. Mára kiderült: szózata nem pusztán tájékoztatás volt, sokkal inkább jóslat. Előbb taszajtotta pénzügyi csődbe a fővárost, és csak szigorúan ezután, nagyjából mostanra vágta gajra a közszolgáltatásokat, különös tekintettel a tömegközlekedést, amely tegnap reggel összeomlott. Megjósolta, mit fog elkövetni – majd elkövette. Budapest szakajtotta magának e virágot, hát szagolja…
A jóslat első részéről már boldog-boldogtalan értesült, lévén maguk a csődgondnokok, Karácsonyék is számtalanszor szelfibotot ragadtak, és beleszűkölték a kamerába: üres a kassza.
S bár Tarlós Istvántól valami kétszázmilliárdot örököltek, azt mára az utolsó fillérig elidétlenkedték.
Pedig ők – mármint a szivárványkoalíció – állítólag minden erejükkel takarékoskodtak. Lám, Gergely is csupán negyven-akárhány tanácsadót szerződtetett, holott fölbérelhetett volna százat is.