Egyetlen háború sem áll csak harci cselekményekből, nem csupán a csatamezőn dörögnek a fegyverek, sőt manapság már egyre inkább a hátországban, vagyis a virtuális térben megy az adok-kapok. Mert hatékonyabb és olcsóbb, mint a nehézfegyverek üzemeltetése. Persze ez is pénzbe kerül. Ukrajna pedig a jelek szerint félre is tett a hadi költségvetésből egy bizonyos összeget arra, hogy ellenfeleit befeketítse a világsajtóban. Nem meglepő módon Orbán Viktort Ukrajna ellenségesnek tekinti, s magyar újságírókat vett fel zsoldosként a munka elvégzésére.

A srácok pedig feltehetően örömmel végrehajtják a feladatot, úgyis ezt csinálják közülük egyesek évtizedek óta, ha még pluszpénzt is kapnak érte, annál jobb. Minden cikküknek mindig az a végkövetkeztetése, hogy Orbán Viktor mondjon le, akkor is, ha nem írják le vörös farokként a végén. Van, akinek ez teljesen elvette már a józan ítélőképességét, személyes keresztesháborút vív, kis győzelmekként értékelve egy-egy olyan cikk megírását, amely alkalmas lehet a magyar kormányfő elleni hangulatkeltésre.

Ukrajna, ez a teljesen bizarr államalakulat a nemzetközi porondon, legalábbis annak médiaszegletében a demokrácia élharcosaként tud feltűnni, miközben az innen-onnan kapott támogatások egy részét arra használja fel, hogy gyalázza azokat, akik nem értenek vele egyet. Ez egy nagy hálózat, amelynek rengeteg szereplője van, vissza lehet fejteni a pénzek származását akár Washingtonig vagy a Soros-hálózatig. Az eufe­misztikus hangulatú „a média fejlesztéséért Közép-Európában” kitétel általában bármit jelenthet, mindig van olyan pénzalap, amely súlyos összegeket áldoz erre a kifejezetten fontos ügyre. Az ilyen programokból pedig van ezer, számolatlanul szórják a célzott támogatásokat azoknak a cégeknek, amelyek hajlandók bizonyos összegért idegen zsoldba állni. Mert lehet ezt a helyzetet csűrni-csavarni, de a szóban forgó médiamunkások itt, Magyarországon élnek, itt nevelik fel a gyerekeiket, itt fejtik ki a tevékenységüket, és itt veszik fel a pénzt azért, hogy a törvényes magyar kormány ellen küzdjenek Ukrajna megbízásából. A fennkölt elképzelés arról, hogy Ukrajna a szabadságáért harcol, s Magyarország ennek az ellensége, soha nem volt igaz. Ukrajnának vannak saját érdekei, de tudni lehet, hogy rajta keresztül mások is küzdenek sokkal nagyobb és aljasabb indokokkal. Ha van hiba, amit elkövethet egy újságíró, az az, hogy egy másik ország céljait és ideológiáját magáévá teszi, miközben egyszerűen elhiszi a propagandát. Igen, ez egy létező dolog, erre állami programokat indítanak, ha már hadban áll az ország. Ukrajna önmagát áldozatként festi le, amelyet minden jóérzésű ember köteles támogatni, a fegyverek pedig a béke eszközei, harsogja Kijev, s vele együtt az egész liberális elit sajtója világszerte. Ebbe a kánonba beállni vagy súlyos butaságra vall, vagy a zsold csillan meg mögötte. Innen viszont már nincs olyan nagyon messze az, hogy Orbán Viktort ellenségként fessék le, aki orosz érdekeket képvisel Európában, erről is olvashattunk-hallhattunk már eleget ugyanazoktól a szerzőktől.

Magyarország egy hadban álló ország szomszédja, ennek megfelelően rendkívül óvatosan jár el, hiszen a háborúk ritkán állnak meg a határoknál. Azokat a határokat meg kell védeni, fizikai és szellemi értelemben egyaránt. Mert nálunk nincs háborús cenzúra, nem vesznek elő újságírókat a véleményük miatt, nem államellenes cselekedet bírálni a kormányt. De ukrán pénzből a magyar kormány elleni kampányt folytatni mindenképpen hazaárulás, az a zsold pedig pontosan harminc ezüstpénzre rúg, akárhogy is váltjuk át.