Az új, nem is olyan távoli jövőre készülünk tehát, ezért igyekszünk kereskedni, beszélgetni, ismerkedni a világ minden kormányával, állami vezetésével, akitől jóindulatot és kooperációt remélhetünk. Egy ideig szabadon megtehetjük, az amerikai elnököt ugyanis Donald Trumpnak hívják. És ha ő megegyezik az oroszokkal, valamint megnyugtatja Kínát, akkor nagyjából teljesen mindegy, Berlintől Katman­duig mit gondolnak azok a politikusok, akik a másodosztályban üldögélnek a cserepadon, nem pedig a Real Madridban ontják a gólokat. Ez az igazság: még ha fáj is egyeseknek. Ki kellene végre szabadulni az ideológiai ketrecből, és legalábbis egy picit magyar szívvel élni, ha szabad valamit kérnünk néhány nappal március 15-e előtt.

Bátran vállaljuk különvéleményünket, nem szégyen ugyanis, hogy világosan látjuk a jövőt. Mi már most tudjuk, hogy a gyáva és felelősség nélküli emberek mélyen lehajtják majd a fejüket, amikor egy-két évtized múlva valaki megkérdezi majd tőlük: ember, mit tettetek ti Európával, a közös hazánkkal? Csak szólok: mi, magyarok akkor is felemelt fejjel közlekedhetünk majd, mert minden jogunk meglesz az önbecsüléshez.