Sportnyelven szólva Orbán Viktor miniszterelnök állva hagyta a mezőnyt a drogkereskedelem elleni fellépés terén. A Csak semmi lacafacázás, mi magyarok vagyunk jelige jegyében bejelentette a kábítószerek terjesztői elleni kíméletlen harcot már március elsejétől. Azt viszont már nem helyezhetjük kilátásba, hogy a Csak semmi pánik című régi híres Bujtor-filmet is emlegethetjük nekik, mivel a kormányfő megígérte: hajtóvadászatot indítanak ellenük. Vagyis nekik nagyon is van okuk a pánikra, kivéve persze, ha azonnali hatállyal beszüntetik a fiatalság-, illetve lakosságnyomorító tevékenységüket, ami feltehetően enyhítő körülménynek minősülhet a megítélésükben.
Nem vagyunk természetesen naivak. Sajnos az a legvalószínűbb, hogy a jobb belátásra térő drogdílerek száma elenyésző lesz.
Pedig minden okuk megvan arra, hogy felhagyjanak undorító ténykedésükkel, mivel nemcsak babér, de fű sem terem majd számukra a jövőben. Ahogy a katonaságnál mondani szokás: ez nem gyakorlat lesz szombattól, hanem maga a kérlelhetetlen bűnüldözés. Akciócsoportokat alakítanak szerte az országban, és a szó legszorosabb értelmében nem lesz kegyelem annak, aki drogot tukmál a gyerekekre, az ifjúságra. A kormányfő igen határozottan fogalmazott, ami nem sok jót jelent a törvénytiprók számára: szerinte ki kell mondani, hogy aki abból él és csinál pénzt, hogy megmérgezi a gyerekeinket, az akkora büntetést fog kapni, hogy beszakad a füle. Úgy látja, mindez megköveteli még az alkotmányban is annak kimondását, hogy Magyarországon a kábítószer-használat büntetendő. Egyértelművé tette: az akciócsoportok alakításán túl a rendőrséget meg kell erősíteni és az akciósorozattal megtisztítani az országot a kotyvalék új dizájnerfajtáktól is.
Mi a tiszta beszéd, ha nem ez? Tisztázódnak azonban más tekintetben is a frontvonalak. Vége lesz a kábítószerdílereket mentegetőkkel, a drogkereskedelmet eufemizálókkal szembeni toleranciának is. Mert megjósolhatóan rögtön megindulnak majd a szövegelések, hogy az elkapott dílerek valójában csak ártatlan drogfüggők. Hirtelen ott fog egymás sarkára lépni minden úgynevezett emberi jogi szervezet, amerikai demokratapárti, sorosista pénzekkel teletömött NGO, hogy felmentést követeljen szegény drogbetegek részére. Vagyis hamarjában minden áldozatként beállított drogkufárért kampány indulhat, a kormány felelőtlenségét hangsúlyozva. Jó, ha ezek a dollármilliókon hizlalt ingyenélő álcivilek eszükbe vésik: ennek is vége szakad. Nem köteles a drogdílerek elleni hajtóvadászatot elsöprő többségben támogató magyar társadalom eltűrni, hogy drogliberalizáció címén drogkereskedés-liberalizáció folyjon pofátlan gátlástalansággal.
Beszéljünk stílszerűen tűpontosan: Karácsony Gergelyék is dobhatják a kukába a drogrelativizáló, valójában drogmenedzselő stratégiájukat egyszer és mindenkorra.
A fővárosi gyakorlatnak befellegzett, amelynek örvén inkább kezelni akarják az Egy fű és más semmi bagatellizáló szlogenek mögé bújva tűcsereprogramokkal, belövőszobákkal a halálosztó függőséget. Mert ugye lebeszélni, netán leszoktatni valakit a szerhasználatról, azt elvetendő, begyöpösödött, kinevetendő képtelenségnek bélyegzik. Magyarán: nem lesz többé Budapest sem egyfajta álprogresszív drogliberalizációs emberkísérleti labor. Kódolható persze, hogy A drogkereskedés is csak egy hajlam típusú vélemények meg fognak szaporodni a belterjes balos nyilvánosságban. Ráutaló jel, hogy a kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztosról már mint „Orbán emberéről” írnak, aki hajtóvadászatot hirdetett. Szerény javaslatunk: a zéró toleranciát ki lehetne terjeszteni a drogdíler-mentegetésre is.
Borítókép: illusztráció (Fotó: Metropol)
