Nem tetszenek a kábítószerügyi szigorítások a nyakunkba ültetett Soros-ármádiának. Például a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szervezetnek. Arra panaszkodnak az akolbéli sajtóban, hogy a csúnya kormány démonizálja a kábítószere(se)ket, megbélyegzi a bedrogozott bűnelkövetőket. Noha éppen ellenkezőleg, gyámolítani kéne őket.
Sőt talán megsimogatni a buksijukat, megdicsérni és biztosítani őket afelől, hogy semmi esetre sem ők a hibásak, amiért szipuznak, kokóznak, gináznak, tönkreteszik a saját és környezetük életét. Mindig más a hibás: az állam, Orbán, a társadalom vagy a gyevi bíró.
Azt írja a TASZ drogügyi nagyokosa, bizonyos Kardos Tamás a 444-en: „A kormány nem megoldani akarja a droghelyzetet, hanem démonizálni.” Tényleg? Pedig tiszta pillanataikban maguk a páciensek is be szokták ismerni, hogy a kábítószer maga a démon. Amelyet üldözni kell, s levágni a fejét. Aki démonizálásról beszél, az valójában bagatellizál, bűnt menteget. Kardos szerint a kormány politikai hasznot akar húzni az egészből, „a legsérülékenyebb társadalmi csoportokat kriminalizálja”, és nem segít a rászorulóknak. Nem-e? A mélyszegénységben élők arányának uniós átlag alá szorítása nyilván semmiség a TASZ-nak, ahogy a csaknem fölszámolt munkanélküliség is. Hogy mi lenne segítség a liberális „jogvédők” szerint? Ugyanaz, amit anno az SZDSZ is ajánlott: drogliberalizáció (lásd még: a kendermagos Juhász Péter korabeli bohóckodásait) és tűcsereprogram. Emlékszünk. Aztán a végeredmény szó szerint ott hevert a józsefvárosi játszótereken, parkokban: a szétdobált fecskendők meg a „humanitárius” okokból, hatóságilag belőtt heroinisták. Ott kornyadoztak-hallucináltak a hintázó gyermekek mellett.
Kardos nehezményezi, hogy az elterelésre jelentkező drogosnak meg kell neveznie, kitől vette az anyagot, ami nehéz helyzetbe hozza őt. Jaj, szegényke. Majd a rendőr bácsi ad neki zsebkendőt. Az embernek az az érzése, mintha Kardos valójában inkább a kábítószer-terjesztőkért aggódna oly negédesen. Majd azt panaszolja: a szigorított törvény csak büntetésről és rendészeti fenyegetésekről szól, a probléma megelőzéséről, az áldozatok valódi támogatásáról nem. Tipikus liberális blabla. Az az áldozat, aki az állam segítségét kéri, megkapja. Számos, erre szakosodott műintézmény van. Csakhogy a drogosok nem arról híresek, hogy ezekbe vágynának. Erővel bevinni őket meg épp a TASZ-félék által összetákolt emberi jogi egyezmények miatt nem lehet, különben Strasbourg szétbünteti az országot. A megelőzés első lépése éppenséggel az kéne legyen, hogy a drogliberalizációt hirdető, bűnözőket babusgató, a kormány szigorúbb fellépését gáncsoló külföldi ügynökszervezeteket kiseprűzzük, hűlt helyüket sóval behintjük. Lásd: tavaszi nagytakarítás.
„Az elrettentésen alapuló drogpolitika ártalmasabb, mint maga a drogfogyasztás” – közli Kardos. Parádés! Szóval nem szabad börtönnel ijesztgetni szegény, terjesztésben megfáradt dílereket és kuncsaftjaikat, mert még megijednek. Szerintem meg: de. A díler ijedtében menjen csak el dolgozni, a fogyasztó meg ijedtében hagyjon föl az öngyilkossággal.
A Tűzfalcsoport azt írja: KariGeri a főváros ötéves drogstratégiáját a Soros-hálózathoz tartozó (Gyuri bácsi által legutóbb 120 millió forinttal kitömött) Jogriporter Alapítvánnyal dolgoztatta ki. Vak vezet világtalant. Itt is fölbukkan emlegetett Kardosunk, illetve egy másik régi mákvirág, Sárosi Péter. A drogstratégiában szerepel a marihuána óhajtott legalizálása, és leszögezik, a drogmentes világ „irreális, utópisztikus”. Nem inkább arról van szó, hogy ezek a drogliberalizátorok nem bírnák ki cucc nélkül? Kutyapárti Gergő polgármester a végén még kárt tenne magában…
Borítókép: Illusztráció (Forrás: Facebook/TASZ)
