Magyar Márton tiszás lakájpropagandista keddi szózatában tagadta bűnösségét. Magyar Péter pedig háromnapi lapítás után Brüsszelben összeszűkült szemmel azt vicsorogta bele a kamerákba, miután megkérdezték tőle, miért fizetett négymilliót a bratyója egy hazudozó rablónak: „Ne hazudozzanak! Ne használjanak pénzért más embereket!”
Figyelik? Ő szólít föl egy valódi, munkáját végző újságírót arra, hogy ne használjon pénzért embereket. Megdöbbentő, sose látott, elképesztő mélységek ezek. Be kell látnom: ilyen mérvű gátlástalan aljasságot, bicskanyitogató hazudozást még életemben nem hallottam, és nagyon félő, hogy van még a puttonyban néhány hasonló kijelentés, amelyen lehet majd borzongani.

A Tiszánál egész forgatókönyvíró-hálózat gyártja az áltörténeteket, építi az álvalóságot a hipnotizált híveknek, ám most mintha tanácstalannak tűnnének. Az ügy annyira súlyos, a valóság annyira nyilvánvaló, hogy ebből nehéz lesz kihazudozniuk magukat. Hogy belebuknak-e, most még nem látszik.

Gyurcsány mondta, és ebben igaza volt: hazug vádakkal választást nyerni nem igaz országhoz vezet. Aztán épp ebbe bukott bele. Most pedig Magyar Péter rágalomtákolmányai kezdenek összedőlni és maguk alá temetni a gonosz kitervelőt. Ideje.