Julien Benda a világirodalom egyik legbeszédesebb címét adta könyvének: Az írástudók árulása. Ebben kifejtette, hogy az emberiség azért maradhatott meg, mert a történelem folyamán az írástudók, tehát az értelmiségiek nem hatalmi célokat követtek, hanem az igazat és a jót tartották szem előtt; vagy ahogy József Attila mondaná, a mindenséggel mérték magukat. Ezért bár az emberiség a rosszat cselekedte, minduntalan arra emlékeztették, hogy mi a jó. Így a rossz soha nem válhatott elfogadottá, soha nem válhatott normává.

Soha mélyebbre!
A The New York Times minden áldott nap sír, mint a fürdős alkalmazott.