Abból kiindulva, hogy a hivatalos adatok szerint Németországban a török ajkú lakosság 44 százaléka él a szegénységi küszöb határán vagy az alatt, vagyis az állam által biztosított szociális juttatásoknak kiszolgáltatva, illetve hogy a Szíriát elhagyók kétharmada aktív korú és többségében férfi, nem nagy túlzás azt állítani: Brüsszel az emberi jogok védelmét szajkózva valójában egy globális rabszolgavásárt támogat. Felejtsük tehát el azt, hogy a volt gyarmattartókat furdalja a lelkiismeret.
A bevándorlás számukra biznisz, és nem is akármekkora: Berlin naponta 17 milliárd forintnak megfelelő összeget költ integrációs programokra és általában a migránsokra. Ebből nagyon sokan nagyon jól megélnek, köztük például a „menekültek” prókátoraiként fellépő „civil szervezetek”.
Ilyen célok és embertelen érdekek mellett valahol érthető, hogy az Európai Bizottság szemét minden alternatív program, jelesül a családok védelmét és megerősítését célul kitűző magyar intézkedéssorozat is szúrja, így azok ellen fellép. Ezt kívánja a birodalmi logika, ami nem sokban különbözik korábbi szovjet variánsától.
Illetve abban azért igen, hogy ezt a birodalmat május 26-án néhány tollvonással megdönthetjük.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!