„Az a baj, hogy a vereség pillanataiban te pezsgőt fröcskölsz. Az a baj, hogy győzelmet hazudsz oda, ahol semmi más nincs, csak a vállalásod csődje” – üzente Donáthnak Puzsér, aki egy olyan nagyon furcsa fickó volt, egy kedd délutáni zsíros kenyér megkenéséről is kizárólag felső regiszterekben és eksztázisban volt képes beszélni.
„Nem vagyok Orbán zsenialitásának bámulója, de tény, hogy – legalábbis idáig, a Merkellel folytatott tárgyalásokon – Orbán győzött. Aki az ellenkezőjét bizonygatja, becsapja magát és a közönségét” – mondta Haraszti Miklós, aki, amikor még volt valaki, akkor maoista volt. „Ez így ebben a formában teljesen elfogadhatatlan, és kizárólag Orbán Viktor, nem pedig a magyar emberek érdeke” – mondta Szél Bernadett, akinek nevét nem jegyezte fel az utókor, holott nagyon szerette volna, ha sósborszeszt neveznek el róla.
„Ha az EU elfogadja a most kiszivárgott egyezséget Orbánnal, az nem kompromisszum, hanem meghajlás, sőt lefekvés a magyar miniszterelnök előtt” – mondta Hadházy, aki egy nagy táblára mindig felírta, mi is ő valójában, bár feleslegesen, ugyanis messziről és ködben is éppen annak tűnt.
Míg a bolondok és mostohák ezt a játékot játszották, addig a magyar miniszterelnök megvívta csatáját Brüsszellel, Magyarország sok-sok normális gyermeke pedig kért egy kávét, és készülődött a karácsonyra.
Amely alkalomból fenyőfákat díszítettek.
A gonoszok és mostohák pedig gendervirgácsokra akasztgatták a maradék eszüket. És meg voltak győződve róla, hogy azért egyszer majd nekik is osztanak lapot.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!