Győztünk!

Már-már kínos volt az a kontraszt, ami Koncz Zsófia őszinte, letisztult programja és a baloldal kínlódása között feszült.

Lezajlott hát a főpróba, és épp olyanra sikeredett, amilyennek gondoltuk. Az elvtelenség, a minden erkölcsi megfontolást sutba vágó pőre pénz- és hataloméhség megülte torát a borsodi időközi választáson. A moslékkoalíció Bíró László jelölésével eljutott egy olyan pontra, ahonnan nincs se lejjebb, se följebb. Tőlük ennyire számíthatunk. Még szerencse, hogy a választópolgárok most nem dőltek be a bűnbánat nélküli bocsánatkérésnek.

Véssük jól észbe azt a jelenetet, amint Karácsony Gergely, Márki-Zay Péter, Jakab Péter és Kunhalmi Ágnes egy emberként kampányol a judapestező, tetűcsúszdásozó, fegyverrel fenyegetőző, munkatársait átverő falusi Döbröginek. Oldalt egy zsák krumpli, rajta az ellenfél, Koncz Zsófia neve. Ez ma az ellenzék. Mindent elkövetnek, amivel a kormánypártokat vádolják, saját tetteik fölött sunyin szemet hunynak, és cinikus vigyorral képükön folytatják a sárdobálást. Kamuvideók, kamufotók, kamupolitika. Ezt kapjuk majd egyre nagyobb dózisban 2022-ig minden nap. Nyakon öntve némi informális hazaárulással, amint azt Donáth Anna szíves közléséből szintén megtanulhattuk a hétvégén.

A legcinikusabb akciójuk az volt, amikor a demokrácia őreiként jelentek meg a szavazókörökben. Arra is fel kell készülnünk, hogy a balliberálisok – jó szokásukhoz híven – csak azt a voksolást ismerik el tisztának, amin ők nyernek, ezért előre választási csalással vádolják majd meg a kormányoldalt minden adandó alkalommal. Most is azért páváskodtak olyan ellenzéki potentátok a szavazatszámlálók között, mint Fekete-Győr András, mert így lebegtették a csalás gyanúját. Persze, aki belvárosi ficsúrként soha nem látott még munkásjáratot, könnyen vizionál buszoztatott szavazókat…

A másik kampányszövegük, amivel igyekeztek felsrófolni híveik szemé­ben az időközi választás tétjét, az volt, hogy most lebonthatják a Fidesz kétharmadát. Mindamellett, hogy ez matematikailag sincs így, politikai értelemben sem volt ekkora jelentősége. Így gondolhatták ezt a választók is, ezért volt alacsonyabb a részvételi hajlandóság a két évvel ezelőttinél. Nem csigázta fel az elégedetlenkedőket sem ez a vérszegény üzenet, és a kormánypártiak sem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget az ügynek. Az igazi tétet persze nem kötötte az orrunkra a szedett-vedett baloldal, vagyis azt, hogy most vizsgázott élesben a moslékkoalíció, most dőlt el, le lehet-e bármit tolni az emberek torkán. Szerencsére elbuktak.

Már-már kínos volt az a kontraszt, ami Koncz Zsófia őszinte, letisztult programja és a baloldal kínlódása között feszült. Arra a pragmatikus és egyben megindító kijelentésre, hogy „folytatni szeretném az édesapám által megkezdett építő munkát”, annyi volt a válasz, hogy zavarjuk el a kormányt. Legyen ez az ellenzék baja, de jól láthatóan az Orbán-fóbia kevés a győzelemhez. Bebizonyosodott, hogy az emberek többsége inkább a szemének hisz, mint az álszent kritikusok vádjainak.

A szoros eredmény azt mutatja, hogy sokan hatása alá kerültek az évtizedes gyűlöletkampánynak, amivel a miniszterelnököt, a kormányt, a Fideszt és szavazóit próbálták befeketíteni. Nagy kérdés a jövőre nézve, hogyan lehet őket kigyógyítani ebből a betegségből, mert kétségbeejtő, milyen sokan vannak, akiknek semmi nem számít, a varacskos disznóra is rászavaznak, ha az nem kormánypárti. A nemzeti oldal nem eshet abba a hibába, hogy visszatámad és lebirkázza, agymosott zombiknak nevezi ezt a tömeget, hiszen szükség lenne rájuk az ország felemeléséhez. Nagyon nehéz út vezet a 2022-es sikerhez.

De ez a győzelem újabb reményt, erőt adhat. Ha mindig többen leszünk ennyivel, a haza fényre derül!