Az őrület természetesen szabadon átáramlott Európa minden országába. Német, francia, osztrák városokat dúl fel, tesz véres ütközetek színterévé a káoszban érdekeltek és a rend kétségbeesett védelmezői között a tudatlanság, a műveletlenség és a löttyös indulat. Éppen úgy, ahogy Lenin elvtárs mondta. Az önmagát a haladás egyedüli letéteményeseként emlegető baloldalnak viszont még ez is kevés volt. Új ideológusuk, Saul Alinsky kiforgatta a közkeletű mondást. Nála már nem úgy szól, hogy a cél szentesíti az eszközt, hanem a baloldal által szentnek kikiáltott cél érdekében bármilyen eszköz megengedhető. Amikor nézi az ember az elvakult dühtől vérben forgó szemű szobordöntögetőket, a kővel dobálózó szerencsétleneket, a rendőröket alattomosan, hátulról rugdosó elszántakat, az fordul meg óhatatlanul a fejünkben, hogy ezek nem tudják, mit cselekednek. De soha ne felejtsük el, hogy valakik oda szállítják raklapon a köveket a helyszínekre, valakik összetrombitálják a vadakat a közösségi médiában, valakik megmutatják a tudatlanoknak, melyik szobrot kell ledönteni.
Óriási tehát a felelőssége mindazoknak, akik az erőszak pártjára állnak. Legyenek országgyűlési vagy európai parlamenti képviselők, a politikai tevékenységüket emberbaráti vagy jogvédő köntösbe bújtató álcivil szervezetek, vagy az őket kiszolgáló propagandisták a sajtóban, nem menekülhetnek el úgy e felelősség elől, mint tutyimutyi főpolgármester a Pesti úton. Vegye egyszer és mindenkor tudomásul a nemzeti, keresztény, konzervatív értékekkel mit kezdeni nem tudó baloldal is: Minden élet számít!
Még az övék is…
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!