Gyorsabban, magasabbra, erősebben – szól az olimpia jelmondata. Ez esetben nemcsak a július végén kezdődő tokiói játékokra gondolhatunk, hanem a magyar válságkezelésre, a gazdaság újraindítására is.
A koronavírus-járvány az egész világot megbénította. Olyan krízissel nézett szembe az emberiség, amelyre az elmúlt időszak történelmében nemigen akadt példa. Ehhez képest ki lehet jelenteni, hogy – ha nem tér vissza a fertőzés újabb hulláma – Magyarország rendkívül gyorsan maga mögött tudhatja a nehéz időszakot. Az átoltással megelőztük az Európai Unió országainak legtöbbjét, ahogy a gazdasági növekedés is hamarabb vehet lendületet. Lépéselőnyben vagyunk.
A balliberális kormányzás 2002–2010 közötti időszakában is voltak válságok. Abból az egyiket maga a kormány okozta, amelyet aztán megszorításokkal igyekezett kezelni. Ez olyannyira eredménytelen volt, hogy egy csőd szélére jutott ország nézett szembe a 2008–2009-es időszak pénzügyi viharaival. A balliberálisok semmit nem tanultak saját hibáikból, újra a megszorításokhoz nyúltak. Hosszú évek kellettek ahhoz, hogy a romokból erős várat építsen az Orbán-kormány.
A baloldalon bármennyire igyekeznek, nem tudnak fogást találni a sikeres gazdaságpolitikán, ezért szinte mást sem szajkóznak, mint hogy a kormány ellopja a pénzt. Ez nem más, mint bődületes hazugság. Soha annyi támogatást nem kaptak a magyar családok, soha annyi középület, park, út nem épült az országban és nem gyarapodott úgy a nemzeti vagyon, mint az elmúlt tíz évben.
Orbán Viktor tegnap bejelentette, hogy ha a gazdasági növekedés az idén meghaladja az öt és fél százalékot, akkor a jövő év elején a gyermeket nevelő családokban mindkét felnőtt visszakapja a 2021-es teljes évi személyijövedelemadó-befizetését. Úgy nyílhat erre lehetőség, hogy ezt a magyar gazdaság teljesítménye lehetővé teszi. Tehát nem hitelből! Ehhez pedig szükség volt az elmúlt tíz év kormányzati intézkedéseire, amelyek válságállóvá és erőssé tették az országot.
Ilyen lépés volt az adóreform, a keleti nyitás politikája, a költségvetési és monetáris politikai fordulat, az államadósság csökkentése, a lakossági állampapír-vásárlás felfuttatása, az IMF-hitel visszafizetése, a rezsicsökkentés, a devizahitelek forintosítása, az önkormányzatok adósságrendezése, a családtámogatási és otthonteremtési rendszer kiépítése, a 13. havi nyugdíj visszaépítésének elindítása vagy éppen a nagyon kedvező vállalati hitelkonstrukciók létrehozása. Mindez úgy ment végbe, hogy közben az ország határait is meg kellett védeni a bevándorlók tömegeitől, és ki kellett állni a magyar érdekekért a politika hazai és brüsszeli porondján.
A sort lehetne folytatni, ahogy hosszú a listája a baloldali kormányzás intézkedéseinek is. Miután Gyurcsány Ferenc és bábjai azon fáradoznak, hogy a múltat végképp eltöröljék, nem árt, ha emlékezünk. Ha valaki elfelejtette volna: az energiaárak folyamatos emelése, a stratégiai vállalatok privatizációja, az adóemelések és az új közterhek bevezetése, a 13. havi nyugdíj elvétele, az otthonteremtési támogatások felszámolása, a devizahitelezés elszabadítása, az egekbe emelt alapkamat, a költségvetési hiány és az államadósság elszállása, az egészségügy fizetőssé tétele, a kórházi ágyak leépítése és a munkanélküliség növekedése kísérte a baloldal ámokfutását. Ez volt a 2010 előtti világ, amely úgy térne vissza 2022-ben, ahogy a politikai panoptikum figurái visszatértek a budapesti városházára.
Hogy milyen úton megy tovább az ország, az 2022 áprilisában dől el. Tessék választani!
