A Győri Balett a harmadik évtized küszöbén

Békejobbot nyújtott Markó Iván az általa alapított Győri Balett társulatának, amelynek 1990-es távozásáig művészeti vezetője volt. A szimbolikus aktusra az együttes húszéves fennállásának ünnepélyes gálaműsora előtt került sor. A mára színháztörténetté vált két évtized örö- meiről, bánatairól beszél Kiss János (képünkön) igazgató.– Amikor 1979-ben végeztünk a Balettintézetben, forradalmi tettnek számított, amiért évfolyamunk tagjai együtt akartak maradni, s nem különféle együttesekhez szerződni. Az akkori táncszövetség, valamint a kulturális minisztérium mindent megtett annak érdekében, nehogy Győrben megalakulhasson a társulatunk. Titokban írtuk alá Markó Ivánnál a szerződésünket a Negró presszóban, mivel az intézetben már hivatalosan eldöntötték, melyikőnk hová kerüljön. Bár elfogult vagyok, úgy vettem észre, az utóbbi időben felértékelődött a tánc, amennyiben ihlető forrásává vált a színházművészetnek. Amíg a szó igaza hitelét vesztette, addig a testtel nem lehet hazudni. S ne feledjük azt sem, hogy a tánc világnyelv, amit megértenek a föld bármely táján. Évente járunk európai turnéra, így júniusban eleget teszünk egy lausanne-i meghívásnak, ahol Az operaház fantomja című produkciónkat adjuk elő. Hallatlanul izgalmas vállalkozásnak ígérkezik, hiszen a vendéglátó városban él és alkot Maurice Béjart. Sokfelé jártunk az elmúlt húsz évben, s azt kell mondjam, mindenütt keveset keresnek a táncosok. Nálunk a vezető művészek fizetése bruttó hetvenezer, a kezdő balettosé 31 500 forint. Ennek ellenére az idei nyáron nem pihent a társulat, ugyanis Marie Brolin-Tani irányításával próbálták az Orfeo című produkciót. Ennek külön érdekessége, hogy a Győri Balett és a koreográfus Dániában működő társulata közösen mutatja be. Az előadás ihletője az a világsajtót bejárt fotó, amelyen egy tizenhat éves lány és egy tizenhét éves fiú holtteste látható, akiket a szerb háborúban lőttek agyon, s napokig nem merték őket eltemetni, mivel egyikük horvát, másikuk szerb volt. Szomorú jelenség, hogy a hazai balettegyüttesek létszáma évről évre csökken. Annak idején a Győri Balett volt a legkisebb társulat, ma a második legnagyobbak vagyunk az Operaház után. Egyedülálló módon saját iskolánkban gondoskodunk az utánpótlás neveléséről. Őrültségnek tűnik, de balettóvodában foglalkozunk a legkisebbekkel. Elsősorban a zene és a tánc megszerettetéséről van szó, játékos formában, s nem tütüben rohangászó gyerekeket szeretnénk az iskolába küldeni. A balettoktatás végén a Győri Művészeti Szakközépiskola diplomáját adjuk át, s mind több növendékünk kap szerződést vezető táncegyütte-seinknél, illetve nyer felvételt a Táncművészeti Főiskolára. Két évvel ezelőtt adtunk otthont először a győri táncfesztiválnak, amiért többen óva intettek: megőrültem, hogy beengedek a városba kiemelkedő együtteseket. Úgy vélem, sohasem szabad félni a megmérettetéstől. Szeretnénk kétévente megrendezni az eseményt, s a hazai balettegyüttes-vezetők úgy döntöttek, hogy erre Győr a legalkalmasabb hely.