Jövőkép romokban

Tanácstalanság, önbizalomhiány és kedvetlenség. E három kifejezéssel jellemezték a felszólalók a Szabad Demokraták Szövetségét a párt hét végi tisztújító küldöttgyűlésén, amely most sem hozott áttörést a párt vezetésében. Hiábavalónak bizonyult Magyar Bálint és Demszky Gábor hetek óta tartó intenzív kampánya a nemrégiben alakult Új generáció mozgalom aktivistái mellett, a szabad demokrata küldöttek többsége nem hallgatott az idő és vezetői szavára. Mádai Péter azzal a – liberális pártban szokatlanul – konzervatív érveléssel utasította el a fiatalok vezetői ambícióit, hogy „a hadsereg tisztjeinek is előbb a csapatoknál kell bizonyítaniuk, csak ezután kerülhetnek a vezérkarba”. A párt jelenlegi helyzetében – a közvélemény-kutatók szerint már másfél éve a parlamenti küszöb körül lebeg az SZDSZ – nem hiszem, hogy túl nagy kockázattal járna, ha vabankra játszanának. Veszítenivaló ugyanis nincs, hiszen ennél rosszabb eredményt egy új garnitúrával is nehéz lenne produkálniuk. A régi vezetőknek az 1998-as választási vereség óta több mint másfél évük volt a bizonyításra, de nem tudtak élni a lehetőséggel. Talán nem jár messze az igazságtól, aki azt mondja: az Új generáció felsülésében nem csekély érdemük van azoknak, akik kényelmes vezetői pozíciójukat féltik a fiataloktól. Fejezzük be az önmarcangolást, kezdjünk új programot készíteni, adják ki a jelszót a szabad demokrata ügyvivők minden egyes küldöttgyűlésen, ehhez képest – ha lehet – még erősebben dúl a sehová sem vezető ideológiai vita, és hiányzik a kiúthoz vezető biztos recept. Persze vannak ilyen kísérletek, Demszky Gábor például a „fosz-tóképzők nélküli szabad piacgazdaság” eszméjét ajánlja a polgároknak – nem csak a szabad demokratáknak. Ezzel némiképp ellentmond az a párt vezetői által a kormány irányába megfogalmazott kritika, hogy a Fidesz vezette koalíció érzéketlen a hátrányos helyzetűekkel szemben, a munkanélkülieket naplopóknak tartja. A szabad verseny ugyanis rendszerint a tőkeerős vállalkozóknak, a több diplomával rendelkezőknek kedvez. Sajnos a magyar társadalom többsége nem sorolható ezekbe a kategóriákba, így nem valószínű, hogy Demszky elképzeléseit kitörő lelkesedéssel fogadnák a tömegek, és hirtelen felszökne az SZDSZ népszerűségi mutatója. A legnagyobb fejtörést azonban a szövetségi politika okozza a szabad demokrata vezérkarnak. Nem kis kockázattal jár ugyanis az önállóság egy olyan párt esetében, amelynek támogatottsága a parlamenti küszöb környékén mozog. Magyar és Demszky persze amolyan kincstári optimizmussal azt sulykolja, hogy az SZDSZ-ből ismét jelentős pártot kell és lehet csinálni, amely 2002-ben újra kormányzati tényező lesz. A realistábbak – mint Bauer Tamás vagy Mádai Péter – azonban óva intenek a túlzott egyénieskedéstől, az MSZP-től való eltávolodástól, mert szerintük ez oda vezethet, hogy egyedül maradnak a szabad demokraták. Az aggódók lelki szemei előtt talán már felrémlett a másik nagy rendszerváltó párt, az MDF tragédiája, és úgy gondolják, hogy a szocialisták nélkül nem sok esélyük marad a hosszú távú parlamenti politizálásra.