Akiknek minden tenger hazai víz

Franciaország saját magát soha nem úgy látta, mint mások őt. A hatszöget formázó ország ugyan szépen bezárja a franciákat, de számukra az egész világ kicsit francia érdekszféra, s ezer év után ma is létezik számukra az Outremer, a tengerentúli világ, amelyet természetesen hajóval látogatnak meg.

Fotó: AFP/YOAN VALAT

Történhet bármi, Franciaország komolyan veszi magát. A háborús és háborúval fenyegető nemzetközi környezetben ugyan a francia haderő eltörpül az amerikaiak vagy a kínaiak mögött, de ez nagyon csalóka fénytörés, a valóságban Európa legerősebb katonai hatalmáról van szó, amely folyamatosan fejleszti hadseregét. A most folyó tengerészeti fejlesztési terv 2024-től 2030-ig tartó átalakításokról szól, amelynek keretében modernizálják a fő haderőnemeket, új hajóosztályokat alakítanak ki és a folyamat megkoronázásaként a tervek szerint 2038-ban egy új repülőgéphordozót is vízre bocsátanak. 

A France Libre (Szabad Franciaország) nevű monstrum fogja leváltani a legendás Charles de Gaulle repülőgéphordozót, amelyet ugyan nagyon szerettek a francia tengerészek, de a folyamatos átalakítása és karbantartása már nem tartható, az új világban már nem elég a régi technológia.

 A nevet Charles de Gaulle tábornok, későbbi köztársasági elnök mozgalma ihlette, amely Emmanuel Macron jelenlegi államfő szerint a megalkuvás nélküli ellenállást üzeni, amelyet soha senki se tud megállítani. A France Libre 310 méter hosszú és kilencven méter széles lesz, nyolcvanezer tonna vízkiszorítással, meghajtásáról nukleáris reaktorok gondoskodnak, hasonlóképpen elődjéhez. Az óriás lesz a legnagyobb és legdrágább európai hajó, amelyet valaha a kontinensünkön építettek, több mint tízmilliárd eurós költséggel. Amikor vízre száll, a 2001 óta szolgáló Charles de Gaulle nyugdíjba vonul, de minthogy a France Libre fedélzetén mintegy kétezer tengerész fog szolgálni, nem kell a jövő miatt aggódniuk a jelenlegi katonáknak.

Ugyancsak megváltozik a francia tengeralattjáró-flotta is, és ott is a nukleáris ütőerő fejlesztésében látja Párizs a jövőt. A Triomphant (Győzedelmes) hajóosztály atomfegyverekkel van felszerelve, jelenleg négy áll hadrendben, ebből kettő folyamatosan a tengereket járja. A hajóosztály 1997-től kezdve állt hadrendbe és várhatóan 2035-re vonják ki őket a forgalomból, hogy az Invincible (Legyőzhetetlen) osztály négy hajója váltsa fel a nem is olyan öreg tengeralattjárókat. Az új hajók ugyanakkor ezerszer csendesebbek és tízszer hatékonyabb szenzorokkal bírnak, mint elődeik.

A modern fegyverrendszerek már nem úgy működnek, mint a régi időkben, mikor egy-egy háború alkalmával az ellenség elfoglalta a hajókat, ráfestette a saját felségjelét és hadrendbe állította saját seregében. 1803-ban megtörtént az, hogy a francia Guerriere és Duguay-Trouin fregattok együtt hajóztak ki, majd csata alakult ki a brit erőkkel. A Guerriere végül rajta vesztett, a britek elfoglalták, s 1806-tól már HMS Guerriere néven brit hajóként szolgált. Leghíresebb ütközete az amerikai USS Constitution ellen történt 1812-ben, amelyben súlyosan megrongálódott és hullámsírba került. A korábban említett Duguay-Trouin 1800-ban szállt először vízre és harcolt a napóleoni háborúkban. A trafalgari ütközetből sikerült elmenekülnie, de utólag a britek elfogták és onnantól HMS Implacable (Lecserélhetetlen) néven szolgált. 

Olyan sikeres volt, hogy csak 1949-ben nyugdíjazták, akkor már gyakorlatozó hajóként, a kadétok képzésére.

 A második legidősebb brit hadihajó volt akkoriban Nelson admirális HMS Victory hajója után. Búcsújakor a francia és a brit lobogót is felhúzták az oldalára. Maga Duguay-Trouin egy legendás francia tengeri stratéga volt, akinek a neve méltán megmaradt a francia katonai emlékekben. Összesen tíz hajó kapta meg a nevét, legutóbb 2022-ben a Suffren-osztályba tartozó tengeralattjárók egyike, amely ma is biztosítja a francia érdekeket a víz alatt.

A harci eszközök eladása azonban nem lehetetlen. A hajók, repülők roppant drágák, s fejlesztésük rengeteg pénzt emészt fel, így a nagy hadseregek modernizálását igyekeznek az államok költséghatékonnyá tenni azzal, hogy a számukra már nem megfelelő fegyverrendszereket eladják. Valamint nem mindenki képes megfelelő hadihajókat építeni, ez ugyanolyan üzlet, mint bármely más a világon, még ha sokkal súlyosabb politikai háttere és következményei is vannak. Franciaország 2011-ben állapodott meg Oroszországgal, hogy épít két Mistral-osztályú helikopterhordozó hadihajót. Oroszország akkor már harci cselekményeket folytatott a Krímben és el is foglalta a félszigetet, ennek ellenére Párizs kitartott az eredeti szerződések mellett. Végül nagy nemzetközi nyomásra az üzletet visszamondta, az előre kifizetett pénzt kártérítéssel együtt visszafizette, a két hadihajó pedig Egyiptomhoz került. Bár a piramisok országa nem különösebben gazdag, 

Franciaország azt jelezte, nem bukott az üzleten, feltehetően az Öböl-térség biztonságukért aggódó olajmonarchiái nyúltak a zsebükbe, hogy kisegítsék Kairót. Amely korábban belement, hogy a saját légierejét a franciák segítségével modernizálja, s vásárolt 24 darab Rafale harci repülőgépet. 

A francia légierő csillogó ékkövét Párizs folyamatosan megpróbálja mindenkinek eladni, de ez ugyanolyan nehéz feladat, mint a személyautók közül kitűnni. Sokat mondó terv, hogy a francia elnök felvetette, hogy Ukrajna száz ilyen harci gépet kapna az Oroszország elleni háborúban való győzelem érdekében. A tavaly novemberben született megállapodás Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerint történelmi, s mindenki azt várta, már indulnak is a szállítások. Csakhogy az ördög itt is a részletekben rejlik. A gépeket 2035-ig szállítja le Franciaország, kilenc év alatt pedig azért rengeteg minden történhet. Az se egyértelmű, ki fog fizetni a rettentő drága eszközökért. Elemzők szerint a gépekért nagyjából 22,5 milliárd eurót kellene fizetnie Ukrajnának, erre jönne rá pluszba a karbantartás költsége, amellyel együtt az üzlet már 31 milliárd euróba kerül. Nagy kérdés, ezt ki fizeti ki, ugyanis Párizs ugyan látványosan segíteni akar Ukrajnán, de a valóságban egy roppant zsíros üzletet kötött. Macron elnök felvetette egy közös összeurópai pénzalap létrehozását, amely állná a költségeket, vagy hozzányúlhatnának az Európában befagyasztott orosz pénzeszközökhöz. Mindenesetre a gépek biztosan nem azért mennének Ukrajnába, mert Franciaország önös érdekeit háttérbe szorítva segíteni akar. Eddig is segített, a régi Mistral vadászrepülőgépeit most is használja az ukrán légierő. Feltehetően a napokban folyamatosan erőltetett kilencvenmilliárd eurós segély Ukrajnának sem maradna a háborús országban, hanem jelentős része visszakerülne azokhoz, akik a háborúnak nevezett pénzszivattyút működtetik.

Mimi és Toutou. A hadihajók megnevezése komoly döntés, üzenetet hordoznak a szavak, méltóságteljes és harcias kifejezéseket szoktak használni. Háború idején azonban más a helyzet, mivel rengeteg új hajót bocsátanak a vízre és nem tudnak minden egyes kis motorcsónakot megfelelően elnevezni. Az első világháború idején Geoffrey Spicer-Simsont bízta meg a brit admiralitás, hogy vegye fel a harcot a kelet-afrikai Tanganyika-tavon járőrözni készülő Graf von Götzen német hadihajóval. Spicer-Simson két kisebb motorost szállított a tóra Nagy-Britanniából, amelyeket eredetileg Dog és Cat (Kutya és Macska) névre keresztelt. A tervét az admiralitás keresztülhúzta, de az alternatív javaslatot elfogadta. Így a két kis hajó a Mimi (Miau) és Toutou (Vaú) nevet kapta, mindkét szó francia szleng. A bohókás nevű hajókkal végül sikeresen harcolt a német flotta hajóival. Elfogta a Kingani nevű német hadihajót, amelyet azonmód birtokba is vett, és onnantól az HMS Fifi névvel riogatta a Tanganyika-tó német katonáit. Spicer-Simson a nevet állítólag egy ismerős hölgy javaslatára adta, akinek volt egy kalitkában élő kismadara, a Fifi pedig annyit tesz franciául: csip-csip. Fifi 1924-ben került hullámsírba, ma is a Tanganyika-tó mélyén pihen.

Borítókép: Rafale harci repülőgépek (Fotó: AFP/YOAN VALAT)