Öngyilkos gyermekek

Egy öngyilkosság mindig megrázó élmény a környezet számára. Felejthetetlen a kísérlet is. Az életét eldobni akaró környezetének minden tagja újra meg újra felteszi a kérdést: mit kellett volna másképpen cselekednem? És minden tisztességes ember talál hibát a saját tetteiben. Nehéz és lassú a feloldozás. Így van ez a saját életük felett felelősséggel rendelkező felnőttek esetében is, de a gyermekek öngyilkossága százszorosan szörnyűséges. Baj az is, hogy keveset beszélünk róla. Most Láng Klára főorvos asz-szonyt, a Heim Pál Gyermekkórház toxikológiai osztályának vezetőjét faggatom.– Hosszú évek óta 60-80 gyermeket szállítanak osztályunkra évente – mondja a főorvosnő. – Az előfordulási gyakoriság nem változik, sem csökkenést, sem növekedést nem tapasztalunk, de egy kórházi osztály adataiból nem szabad általános következtetéseket levonni. Nagyon jó, hogy tavaly egyetlen öngyilkos gyermeket sem vesztettünk el, de nem tudjuk, hányan vannak, akik nem értek ide. Talán sokan elcsodálkoznak, de betegeink döntő többsége a 10-12 éves korosztályból kerül ki. Az osztály 16 éves korig veszi fel az öngyilkossági kísérletet elkövetett gyermekeket, a nagyobbak felnőttkórházba kerülnek. A legfiatalabb betegünk hétévesen követte el kísérletét. Különös a nemek közötti arány is. A lányok csaknem ötször nagyobb számban szerepelnek az öngyilkosok listáján, mint a fiúk. Könnyű lenne ezért egyszerűen érzékenyebb alkatukat okolni, ám az ügy valószínűleg sokkal bonyolultabb. Köztudott, hogy számos lelki eredetű, szorongásos hátterű betegségben a fiúk aránya magasabb, de ebben az egyben a lányok vezetnek. – Sokan vállrándítással reagálnak az úgynevezett egyszerű esetekre, amelyekben a bevett gyógyszermennyiség talán egy jó alvásra sem elég, vagy a gyermek villával, zsilettel kicsit megkarcolta a karját. – Van ilyen, de már az is kóros, ha valaki ilyen módszerekkel akar vagy kénytelen egy kis figyelmet, szeretetet kicsikarni a környezetéből. A zsarolásnak ez a sajátos, autoagresszív – annyi mint önmaga ellen irányuló agresszió – módja is mindenképpen betegségnek tekintendő. Tudni kell, hogy már a szándék is kóros. Ha a gyermek bejelenti, hogy meg akart halni, és bevett két Kalmopyrint, akkor is kórházba kell szállítani. Lehet, hogy az orvosoknak nem sok dolguk lesz vele, de jobb, ha a pszichológus mondja meg, mikor engedhető haza „védett” környezetébe. – Hogyan reagálnak a szülők az eseményre? – Széles a skála. A jajgató, összetört, önmagát vádoló szülő látványa nem ritka, de előfordul, hogy nyugodtan hazamegy, és este telefonon érdeklődik a gyomormosás eredményéről. Ez utóbbi esetben kevés esélyünk van arra, hogy a pszichológiai, esetenként pszichiátriai utókezeléshez együttműködő partnert találjunk. – Milyen módszereket választanak a gyermekek? – Itt is a felnőtt a minta. A leggyakoribb a gyógyszerbevétel, de előfordul önakasztás, áramhoz folyamodás, erek felvágása is. – Minden esetben a környezet a felelős? – Nem feltétlenül. Bizonyos öröklött lelkialkat, depresszióra hajlamos személyiség is szerepelhet a háttérben, de a környezetnek gyermek esetében kutya kötelessége észrevenni és komolyan venni a gyanús jeleket. Ha a gyermek csavarog, nem beszél sokat, de feltűnően sokat foglalkozik a halál gondolatával, ha csupa sötét dolgokat: temetőt, akasztást, vízbefúlást rajzol, ha csak komor, az elmúlással kapcsolatos zenét hallgat, ha sokat ül tétlenül, magába roskadva, befelé fordulva, törődni kell vele, amíg nem késő. Lássa pszichológus! – Előfordul-e, hogy egy gyermek többször is öngyilkossági kísérletet tesz? – Betegeink 8-10 százaléka másodszor, harmadszor is megpróbálja kioltani a saját életét.