Erdély – Csíki-havasok

Csak kevés szóval akkor, kevés szóval errefelé! Még a rigófiak pihegése is összekarmolhatja a csendet. Az ott, túl a szóból ácsolt képzeleten, az ott már a Hargita. „Ott teremnek a drága ércek, ott tenyésznek a sudár fenyvesek, de annak az ég felhői közé felnyúló tetején szülemlik a vihar, onnan támad a mindent elsodró szélvész és árvíz is, azért a székely félelmes tisztelettel tekint mindig ezen háromcsúcsos őshavasra.”Hogyan másként tekinthetnénk akkor mi az őshavasra, mi, kevés meséjű, furcsa, messzi, idegen korból érkező időcsónakosok, tapogatva a megváltás kihűlt nyomát?Hogyan is nézhetnénk másképpen körül a Bogát-hegyi magaslat tetejéről? Csak ízleld a szavakat, amelyek megjelölik a tájat: emitt tehát a Hargita, amott a Csíki-havasok, alattunk az Olt, s az Oltbogáti-szoros, amely Felcsíkra és Alcsíkra osztja Csíkszéket.„A minden oldalról nagyszerű havasok által bekeretelt tartományt úgy tekinthetjük, mint a hon áldásának forrását, mint a haza termékenységének fő tényezőjét, mert bölcsője az honunk négy királyi folyamának, melyek innen, e fennvidékről lerohanva a termékeny völgyeket alkoták. (...) Úgy tekinthetjük azt, mint a hon biztonságának hatalmas fellegvárát, mert természetileg erős fekvésű tájait oly nép lakja, mely minden időben hős volt, s dicsően felelt meg határvédi kötelmeinek.”Bizony, innen, a Bogát-hegyről körülnézett Orbán Balázs is. Aztán ő felment a rengetegbe, a Madarasi Hargitára, mi pedig maradunk még egy percet, körbejárni a kicsi kápolnát.Körbejárni a Bogát-hegyi kápolnát – az nagy darab idő.- Hej, te Isten! Gyere, csapjunk egymás tenyerébe! Ilyeneket kiabál az ember itt – hát az tart sokáig.Rákos tornyaDe menni kell a parola után, mert három falu is mosolyog ránk Felcsíkból: Csíkrákos, Csíkszentdomokos és Madéfalva.Csak egy ugrás behunyt szemmel a mélybe, s nézd! Mindjárt Csíkrákos poros utcájában vagyunk.Cserei Mihály uram született itt, Teleki Mihály jó embere, aki a csatákból visszavonulván a történetírásnak szentelte idejét. A Cserei-kúriát aztán megvásárolta Zakariás Izsák szeredai kereskedő. Előbb átalakíttatta, majd pusztulni hagyta, csak a régi ház freskói és bútorai tűntek el a keze nyomán.Fent a dombon, a göröcsfalvi határban pedig római katolikus vártemplom nyújtózkodik az ég felé.1270-ben épült itt az első templom, annak alapjaira építkezett Zabya Péter, még 1574-ben. Akkor készült a magas torony is, rajta a vörösbarna zodiákus jegyekkel.Pogány vallás pogány jeleire emlékeztetnek Rákos templomtornyának furcsa festményei. Talán Zabya Péter uram megharagudott az Úrra Mohács után, és úgy gondolta, nem árt jóban lenni a pogány magyarok régi, megsértődött isteneivel is.Ha belegondolunk, mi történt velünk, magyarokkal 1574 óta, s ez a torony még mindig áll, akkor azt kell mondanunk: talán igaza volt Zabya Péternek.Berúgott talán ez a vén csönd, hogy így elfeküdt az árok mélyén? Kiabálnia kéne pedig, legalább Csíkszentdo-mokoson, hadd tudja meg az egész világ, ki született a falucskában. A régebbi lexikonokból úgyis kimaradt annak a férfinak a neve, kimaradt, mert akik a régebbi lexikonokat írták, irtóztak a papok nagyszerűségétől, és előbbrevalónak gondolták a nem létező román-magyar barátságot, mint egy nagy magyar emlékét.Nevezetes püspök1896. augusztus 12-én felsírt egy csecsemő egy egyszerű székely házban. Akkor még csak az Isten tudta, pap lesz belőle, nem is akármilyen.Áronnak keresztelték a Márton család legkisebb fiát.Huszonnégy esztendő múltán pedig pappá szentelte őt Majláth Károly Gusztáv a gyulafehérvári szemináriumban.Szolgálta Márton Áron az Urat és nehéz sorsú híveit Gyergyószent-miklóson is, Kolozsvárott is, mígnem 1939. február 24-én püspökké szentelték. A nehéz időkben, a legnehezebb időkben, Erdély kettéosztásakor a román uralom alatt maradt Gyulafehérvárról irányította egyházmegyéjét. 1944-ben erélyesen fellépett az erdélyi zsidóság deportálása ellen. Ezért talán ki is tüntették volna – csak hát Márton Áron székelymagyar pap, Erdély püspöke 1946. január 18-án írt egy memorandumot, amelyben élesen elítélte az erdélyi magyarság megkülönböztetését, elítélte Erdély magyarjainak megalázását, szolgasorba taszítását.Hat év börtönt kapott ezért Márton Áron, majd szabadulása után 11 évig házi őrizetben tartották.1980-ban halt meg Márton Áron, élete végéig az erdélyi nemzetek egyenjogúságáért küzdött. Megsüvegelhetjük ma már emlékét – s kötelességünk is, hogy megtegyük. És sírnivaló a felirat, amely egykori szülőháza helyén áll: „Ezen az életen született és nőtt fel Márton Áron, Erdély püspöke.”Életnek hívja portáját a székely ember.Hát mégiscsak szép és élhető az élet!Furcsa feliratú kereszt áll még a csíkszentdomokosi római katolikus templom kertjében, s emlékeztet egy szomorú eseményre. Báthori András bíboros, Erdély fejedelme 1599. november 3-án nehéz szívvel menekült a sellenbergi csatamezőről, ahol Mihály vajda seregei megfutamították. Lengyelországba akarta menteni életét, bánatát, sorsát a bíboros – de útközben rája törtek, s hűséges testőrével, Mikó Miklóssal együtt levágták szegényt. Nagy Kristály András és Balázs Mihály voltak a gyilkosok, a mindössze 33 esztendős fejedelem gyilkosai. Balázs Mihály később Ördög Balázs nevet kapott, és ezen a néven ki is végezték. VII. Kelemen pápa pedig átokkal sújtotta Csíkszent-domokost, száznapos böjtöt rendelt lakóinak, akik nagy félelmükben e keresztet állították a bíboros-fejedelem emlékére.Helyénvaló gondolat volt.Ilyesféle keresztekkel, megőrzött emlékekkel átvészelhető minden romlás, bizony.„1763. január 7-én este szomorú előjel tűnt fel Madéfalva Vészhalom nevezetű helye felett, hogy pontosan egy év múlva, 1764. január 6-án beteljesedjék. Ott lebegett Vészhalom felett a magasságos égen a tűzgomolyagon ülő katona, aki kardját rettenetes fénycsóvával kísérve forgatta (...), s mögötte (...) a legiszonyatosabb minden tünemények közül, a fej nélküli ember lépdelt mutogatva, hadonászva a csíki falvakra, és ment a tűzgomolyagon ülő tűzkatona, kivont tűzkardjával, a tűzkerék, a fej nélküli tűzember, mentek mind Háromszék felé.”Katona kellett a Habsburgnak, mert az örökösödési háború meg a hétéves háború emésztette az embert, emésztette az erőt.Katona kellett a Habsburgnak, s a „felvilágosult” Mária Terézia elhatározta, lesz katona, bármi áron.SiculicidiumBuccow generális dolgozta ki az erdélyi határőrség felállításának tervét. A császárnő a tervet elfogadta, a generálist pedig teljhatalmú királyi biztossá nevezte ki. Buccow Schröder ezredest, Zambler századost és Bornemissza Pál csíki főkirálybírót bízta meg a székelyek „mérték alá” állításával.De a szabad székelyek nem akartak „mérték alá állni”, nem akartak a Habsburg katonái lenni, nem akartak idegen földön harcolni. Lázongtak a székelyek egész Csíkban – s így „lett a csíki völgy a halál völgye”.1763. december 26-án a madéfalvi férfiak az összeírás és sorozás elől a csikorgó télben kivonultak az erdőbe. Erre az Okelli-ezred a sorozóbizottság határozata értelmében kiűzte Madé-falváról a szörnyű télbe az asszonyokat és a gyerekeket is, és azt üzenték a férfiaknak, térjenek haza, álljanak kötélnek, különben házaikat földig rontják. Az ellenállók erre – kiknek száma akkorra már mintegy 2500 főre nőtt, annyian csatlakoztak hozzájuk a környező falvakból – Madéfalvára vonultak, s bejelentették: másnapra előterjesztik feliratukat, s benne minden panaszukat.Csakhogy nem lett másnap.Siskovics József altábornagy kijelentette: a székely nemzeten, ha boldogulni akarnak vele, minden században eret kell vágni.Az Úristen verje meg az emlékét is ennek a gané embernek!Mert 1764. január 7-én éjjel bizony megint „eret vágtak” a székely nemzeten.Körbefogták a falut, elálltak minden kivezető utat, aztán beleágyúztak az alvó házakba.Felriadt Madéfalva, felriadt a halál ordítására, és menekülni akart kétségbeesetten. Nem volt menekülés. Puskával, karddal ölték a székelyt, aki fegyver nélkül, a puszta életéért futott.Négyszáz ember veszett oda a madéfalvi vérfürdőben, négyszázat pedig mindjárt letartóztattak, s nehéz fogságba vetettek.Az ocsmány gyilkosságot pedig a még ocsmányabb megalázás követte. Lázár János, egy másik gané ember a következő sírfeliratot eszelte ki a legyilkoltak emlékére: „Castigata sedi-tio siculorum” – azaz: a székelyek párt-ütésének megbüntetése.Az elesettek emlékművére pedig a következő feliratot vésették a gyáva gyilkosok: „Itt nyugszik a székelyek legyőzött gőgje, büszkesége.”Egy ismeretlen, áldott kéz mindkét feliratra válaszolt. Az emlékmű hátuljára a következőt írta:„Itt emelt magának a gonoszság oltárt,Mondd el hóhérainknak a CIX-ik zsoltárt!”A „seditio siculorum” helyett pedig „siculicidium”-nak, vagyis székelyirtásnak nevezte el a rémtett emlékhelyét.Azóta is szól a keserves a Csíki-hegyek alatt, szól árván, nehezen, vádlón:„Nekünk a legszebbik esténkFekete gyászra festették,Minket anyánk megátkozott,Mikor a világra hozott.