Körzővel kezdte a teremtést az Isten. És nagy sóhajjal, elhatározással – ember nem is tudja úgy elszánni magát semmire, mint ahogy Ő szánta el magát a műre. Ember nem is tudja úgy elszánni magát semmire, csak az életre meg a halálra.Aztán másképpen döntött az Isten. Nem tudni ma már, miért. Talán belefáradt, talán ráunt, vagy csak pillanatnyi szeszélyből. Mindegy.A lényeg, hogy rábízta végül is az egészet a véletlenre.Jött a véletlen, és szült rettenetes sziklaszörnyeket. Nyújtózkodtak, ordítottak vadul a szörnyek, aztán megdermedtek, és markukba szorították az időt.A véletlen szülte a Békás-szorost is. Az volt neki a legnehezebb, legkínlódóbb vajúdása.A kicsi ember pedig jár-kel a sziklaszörnyek alatt, s azt képzeli néha, különösen hajnalban, amikor még életet ígér a fény, és madarak szárnya alá bújik a gyáva, sunyi éjszaka, azt képzeli a kicsi ember, hogy számít bármennyit is az ő elmúlása.Jaj, nem számít semennyit sem!Amúgy szépen, tudományosan és kicsit fontoskodva ópleisztocénnak nevezzük a véletlent. Akkor dermedtek meg és aludtak el ezek a sziklák. Mikor először fölébredtek, és álmosan körülnéztek, már Róma megannyi büszke légiója masírozott alattuk. Mire pedig dél lett, a sziklaszörnyek dele, addigra huszárok lovagoltak itt a szabadság nyomában.Eljön majd az óriások estéje is.S lehet, akkorra már nem leszünk sehol.Halálos szerelemElalszanak majd megint, elalszanak másodszor is az óriások, s mire megébrednek újra, elölről kezdődik a teremtés. Talán nem fárad bele akkor az Isten, s befejezi rendben, amit elkezdett. Ám akkor is úgy lesz, hogy egy bátor, állatbőrökbe bugyolált férfi felfedezi majd a tüzet.De addig nézzünk fel egyszer az Oltárkőre, s mondjuk csendesen:
origo.hu
A betegek szeme láttára kellett újraéleszteni egy nőt a kecskeméti rendelőintézetben
