Erdély – Udvarhelyszék, öt folyó völgye

Az ősök háza nem omlik. A nagykapun át a múltba lépsz – szilaj, konok múltba, ugye, jó Orbán Balázs? Soha ilyen nehéz próbát, ugye, jó Orbán Balázs? A kapu áll. Bal felől a lány. Hold süt szeméből, kezében tulipán – s szül még jövőt, ugye, jó Orbán Balázs?A legény tiszta napvirág. Jobbján tisztelé apját. Rontás ellen sárkányt farag, anyjának hétszer csókol kezet ő, hét fájdalommal indul, mert lófő – s hetet kölykezett a meg nem alkuvás, ugye, jó Orbán Balázs?Küszöbére nem lép gyermek.Csendes a falu.De áll, és hitet zár az öreg székely kapu.A teremtés odébb.Itt: a megmaradás.Hét kapun át tisztel egy nép, ugye, jó Orbán Balázs?Szejke-fürdőn, a Borvízoldalban nyugszik a legnagyobb székely, Orbán Balázs.Ötször temették, mert hát nehéz a sors, nehéz az élet, nehéz a történelem.Temetik egyszer 1890-ben, halálakor, jó Ugron Gábor búcsúztatja a Székely Mózes-villában felravatalozott nagy halottat. Másodszor kihozzák édesanyjával együtt ide, a Borvízoldalba, de 1921-ben összeomlik a kripta. Új cserefa koporsóba helyezik a csontokat, s új sírt ásnak neki, immár harmadszor, az összedőlt kripta közelébe. Az új sír megsüllyed, fejfája elkorhad – 1932-ben még egy sírkertet szentelnek fel neki. Végül 1969-ben ötödszörre készül el Orbán Balázs mai síremléke.Talán most már nyugalomban várhatja ki az utolsó ítéletet jelző harsonaszót.Csöndesebb is, mesésebb is az erdőzúgás, mint a göröngyök dobolása a koporsó födelén – ugye, jó Orbán Balázs?Az anyaváros„A Székelyföld középpontjához, legérdekesebb, legclassicusabb helyéhez értünk, az anyaszéknek anyavárosához; háromszorosan anya nékem, mint kedves szülőföldem. És ki ne érezte volna azon kedves, szívmelengető érzetet, mely minden romlatlan lelket (főként magyart) meglep, midőn a helyet megközelíti, hol először pillantá meg a világosságot, s lenne bár e hely rút és kietlen, az mégis mindig a föld legkedveltebb pontja leend; kiindulási pontja gyakran egy szenvedés- s küzdelemteljes életnek; de azért mindig vonzó, mindig kedves, mert a kezdődő élet ártatlan örömei, a boldog gyerekkornak édes visszaemlékezései által van az kiszépítve, felékítve. És én egy olyan embertől, ki szülőföldjének látásánál örömre nem gerjed, fel nem lelkesül, félni tudnék; mert abból kihalt minden gyöngéd érzelem, minden hazaszeretet, minek hiányával az egyén lelépett az emberi hivatás pályaköréről, s ördöggé változott át.”Akkor hát, íme, Székelyudvarhely.S kár lenne keresgélni bárki útitársat, idegenvezetőt, hiszen Orbán Balázs fogja már a kezünket. Fogja s azt mondja: gyertek, kedves garabonciások, hosszú, múltba hazataláló út után pihenés kell. Pihenés: a léleknek mindenekelőtt. Puha vánkost ad csöndből a Jézus-kápolna.Hatszázhatvan éves városka Szé-kelyudvarhely, még sincs egyéb, öre-gebb műemléke a Jézus-kápolnánál. Tizenharmadik századi rotunda ez, építésének okát pedig így őrzi az emlékezet: körülvette Budvárt a kutyafejű tatárok serege, amikor a vár ormáról egy erős kezű, erős szívű íjász éppen a szíve közepébe talált a tatárok kánjának. A vezérét vesztett sereg szétfutott, s a csodálatos megmenekülés emlékére a túlélők emelték a kicsiny kápolnát.Hogy nem így volt? Persze. De milyen kicsinyes az ilyen közbeszólás, milyen otromba az ilyen tudás, amikor a nép, amely a vidéket lakja, így akar emlékezni kápolnája eredetére.A csönd pedig nem akar emlékezni semmire. A csönd hagyja, hogy emlékezzenek benne – a csönd elringatja, jóféle múltakkal gyógyítgatja a vándort.Mégsem mondtam igazat az előbb! Van még öreg műemléke Székelyudvar-helynek – öreg, méltóságos, és fontosabb mindennél: a református kollégium.Persze nem így nézett ki, amikor 1670. március 15-én Apafi Mihály kancellárja, Bethlen János megalapította. Fából épült, s összesen két szobából és egy nagyteremből állt. De állt. Aztán 1771-ben ledöntik a faépületet, lerakják az új iskola alapjait, s mivel elfogy a pénz, Kis Gergely professzor úr gyűjtőkörútra indul Udvarhelyszéken, Erdővidéken és Háromszéken. És a konok, nehéz sorsú székelyek összeadják iskolájuk pénzét. Akinek már semmije sincs, az is ad valamit, mert iskola kell, tudás kell – kell a jövő. Végül 1885-86 folyamán megépítik ezt a mostani, klasszicista stílusú kollégiumot, a Felsőpiactér legrégebbi épületét.Árkádos, ódon hangulatú belső udvara van a református kollégiumnak, éppen, mint debreceni testvérének. Hej, pedig mennyire messze van már ide Debrecen, egy egész világnyira, mert külön-külön világokban kénytelenek élni a magyarok! De azért Nyilas Misi itt is tudná mindjárt, hogy hol van. Lám, még kicsi harang is árválkodik a falon, s akkor kondul meg szomorúan, ha egy diákot kicsapnak valamiért. Benedek Elek apó megúszta a kis harang szava nélkül – mert hát ide járt ő is, hová máshová is járt volna. S hová máshová járhatott volna Cserei Mihály vagy Orbán Balázs? Ő amúgy éppen akkor volt a kollégium diákja, amikor 1843-ban emlékoszlopot állítottak Backamadarasi Kis Gergelynek, a pénzgyűjtő professzornak, aki először vette fejébe, hogy kőből épült, méltóságos gimnáziumuk lesz a székelyeknek.A református kollégium új épülete ma a Benedek Elek Tanítóképzőnek ad otthont. No, ha van szöglete a világnak, ahol tanítónak lenni sors, akkor itt, Erdélyben s a Székelyföldön van az szöglet. Igaz-e, Elek apó?Odafent a Márton Áron téren még egy iskola büszkélkedik, a valamikori római katolikus főgimnázium, ma Tamási Áron Gimnázium. 1890-92 között épült. A neoklasszicista internátus építésének terve már 1887-ben felmerült, amikor is egy álmos délutánon összedugta a fejét Jung-Cseke Lajos apátplébános, dr. Török Albert főgondnok és Károly Ede iskolaigazgató. Tanakodtak egy kicsit a jó urak, majd a következő határozatot hozták: „A régi gymnasium átalakítva sem tehető használhatóvá. A póttanoda célszerűtlen, a gymnasiumi bútorzat használhatatlan, tehát új épületre van szükség.”Lett új épület.Az 1892-93-as tanévben már meg is kezdődött a tanítás.Nohát, most látom csak, Balázs bátyám, hogy csupa iskolákról volt szó itten Székelyudvarhelyen! Hogy mondja, Balázs bátyám? Nem véletlenül? Amíg van a Székelyföldön, amíg van Erdélyben magyar nyelvű iskola, addig van megmaradás?Ámen.Utolsó esteÁjuldozik a hőségben Székelykeresztúron a Gyárfás-kúria.Délután, por, július 30., 1849.Rossz szekér érkezik Marosvásárhelyről; a Gyalókay Lajos kapitányé. Vékony, fáradt fiatalember ül rajta.Petőfi Sándor.Ő az.Bemmel együtt ebédelni mennek Gamera Gusztávhoz, a Macskássy-féle házba.Ő fáradt.Keveset eszik, hamar elköszön, és szálláshelyére, a Gyárfás-kúriába megy.Fogalma sincs róla, hogy élete utolsó estéjére érkezik.Iszik néhány pohár bort.A körtefa alá telepedve.Aztán vizet húz a kútból, jó hideget, hiszen forró az éjszaka.A Vargáék leánykája kérleli, hát elszavalja a családnak az Egy gondolat bánt engemet című versét. Sok kedve nincs hozzá. Inkább aludna. Holnap hosszú út vár rá, Bemmel együtt indul Segesvárra.El-elbóbiskol a fa alatt, pedig fiatal még az este.És minden tücsök azt suttogja: meg fogsz halni!Hát így múlt el az utolsó éjszaka.Fehéregyháza mellett, valahol a kukoricásban meghalt Petőfi Sándor.Székelykeresztúr népe meg úgy gondolta, nem tűnhet el nyomtalanul a nemzet legnagyobb költője.Székelykeresztúr népe legendát kerített köré, hogy legyen, hogy maradjon legalább egy halott Petőfije. Odafent, a timafai temetőben ráírták egy sírra: Petőfi, 1849. július 31. – 1902. október 28.A timafai legendás sír szerint halála napján született a költő. Istenem, de nagyon szép ez!Agyagfalvi gyülekezőKétszer gyűltek össze Agyagfalván a székelyek – ezért nevezi Orbán Balázs az agyagfalvi rétet a székelyek Rákos-mezejének.Mert sorsfordító volt mindkét gyűlés.Először 1506-ban, az advent első vasárnapja utáni ötödik napon gyülekeztek Agyagfalvára a székelyek. Megszerkesztették az agyagfalvi konstitúciót, amely újra kimondta a székelyek szabadságát, jogegyenlőségét. Kimondta, írásba foglalta, mert ismét megpróbálta valaki megnyirbálni.Az agyagfalvi konstitúciót az egész Székelyföld elfogadta.Aztán eltelt majd három és fél évszázad, s ismét gyülekeztek a székelyek ezen a mezőn.1848. október 16. volt akkor. Hatvanezer székely huszár és gyalog gyűlt ide tisztjeinek és papjainak vezetésével.Elhatározták a székely önvédelmi harcok felvételét, s kimondották: a székelység csak a magyar minisztériumnak engedelmeskedik.Elhatározták továbbá a nemzeti főparancsnokság és a székely nemzetőrség fölállítását, valamint felhívást intéztek az országban élő minden nemzetiséghez: „Szász és román testvérek, polgártársak! Békét óhajtunk e honban és szabadságot, melynek édes gyümölcsit veletek együtt élvezhessük!”Így kezdődött a székelyek felhívása.Tudjuk, mi lett a jövő.Mégis: október 16. a székelység nemzeti ünnepe azóta is. Hogy áldja meg őket az Isten jó kedvvel, bőséggel! Rászolgáltak alaposan.A történelemkönyvek tele vannak a franciákkal, akik forradalmat csináltak. Azt bezzeg nem jegyezték fel a krónikák, hogy 1789-ben Nagygalambfalván Borsai Klára asszony költségén új ajtót kapott az Isten háza. Pedig bizonyos vagyok benne, hogy Nagygalambfalva népének fontosabb volt akkor az új ajtó, mint a francia forradalom. Aztán meg ma is azon az ajtón át lépsz itt az Úr elébe, pupák! Jól teszed, ha meghajtod kicsit a fejedet!Meghajolhatsz az idő előtt is.Hiszen a 12. század végén épült ez a templom.Nyolcszáz esztendő pedig elég súly egy kis meghajláshoz, tisztelethez, elgondolkodáshoz.Hétszáz esztendősek a templomocska falképei is, amelyekről Árpád-házi Szent Erzsébet, Mária és Szent Dorottya néz le az utazóra.Ugye, ugye, ennyi elég ahhoz, hogy nagyra nőjön lelkedben a csönd...Vigyázza híveit az unitáriusok templomerődje Székelyderzsen. Európai hírű ma már a templom.Híre ment a világban a freskóinak, amelyeket 1419-ben festett az ismeretlen mester. Szent László királyunk legendájának jeleneteit ábrázolják a képek, a déli falon pedig három püspökszent, valamint Szent Mihály és Pál apostol hallgatja a lassan lepergő évszázadok neszezését.Messziről, nagyon messziről elzarándokolnak ide, hogy lássák Székelyderzs csodáját.S nem tudják, hogy ez a templom, ez ma is az élet.Védőfalának kamráiban tárolja most is élelmét a székely ember. Füstölt húsa, gabonája itt várja a csikorgó, farkasordító telet.Lelkét pedig megfüröszti az öreg templom szentélyében, a szent király legendájában – ezzel pedig már túlélhető minden. A legkegyetlenebb sors is.Székelyderzsnek jutott belőle.Ünneplőbe öltözött egy reggelen Székelyderzs népe, mert elérkezett a hír Észak-Erdély visszacsatolásáról.Ünneplőben várta a falu a bevonuló magyar honvédeket.Aztán kiderült, az új határ itt húzódik éppen, Derzs közelében, a László-hegy tetején – s Derzs maradt román fennhatóság alatt...Levetette ünneplőjét Székelyderzs népe, s bámulta a környező dombokon feltűnő magyar határőrleventéket.Az a legszörnyűbb, ha ennyire közel kerül ismét a régi haza, egy karnyújtásnyira csak, s elérhetetlen mégis, elérhetetlen örökre.Lejártak a magyar leventék Derzsre.Lejártak virtusból, éjszaka, átszökve a román határsávon, s megtáncoltatták a derzsi leányokat.A derzsi leányok pedig keszkenőt adtak a táncért cserébe, s a keszkenőket másnap reggel a román határőrfiúk orra elé dugták a magyar leventék, bizonyítva, hogy ott jártak, ott lent, a kis faluban, a véreiknél.Ennyi volt Székelyderzsnek az ünnep.Ez a falu a pünkösdi királyságból is kimaradt.De Szent László őrzi népét.A drága, az erős lovagkirály nem enged utat semmi pusztulásnak.Ezért aztán erőt, példát, hitet és kitartást loptunk magunknak mi is Székely-derzsen egy kicsi falu népétől, amellyel már minden megesett.Nyugodni készül a falu.Szent László, kérlek, vigyázz reájuk!(A televíziós sorozat 19. részét ma 16.20 órakor sugározza az MTV 1.)