Aznar magabiztos győzelme

Történelmi győzelmet aratott Spanyolországban a José Maria Aznar vezette jobbközép Néppárt (PP), amely a képviselőház 350 mandátumából 183-at szerzett meg a vasárnap megtartott parlamenti választásokon. A Néppárt a legutóbbi, 1996-ban lebonyolított voksoláson a szavazatok 38 százalékával 156 képviselőhelyet ért el, katalán és baszk szövetségeseinek segítségével alakíthatott kormányt. Most közel 7 százalékkal többen szavaztak a Néppártra (44,5 százalék), amely a megszerzett mandátumok alapján biztos, abszolút többséggel rendelkezik a törvényhozásban.Ez a győzelem a legnagyobb mértékű sikernek számít a spanyol demokrácia 1975 óta íródó történelmében: a 10,2 millió néppárti szavazat valamivel felülmúlja Felipe González szo-cialistáira 1982-ben leadott voksok számát, jóllehet a választásra jogosultak akkor csak 26,7 milliót tettek ki a mostani 34 millióval szemben. Szintén történelmi rekord a választási részvétel, 70 százalék – 7,3 százalékkal kevesebb, mint 1996-ban – de éppen negatív előjellel. Ez volt a legalacsonyabb részvétel a diktatúra megszűnése után, figyelmen kívül hagyva az 1979-es és 1989-es helyhatósági megmérettetést.A néppárti fölény meggyőző, hiszen ez a jobbközép politikai tömörülés több támogatást kapott, mint a baloldali PSOE-IU formáció összesen. A szocialisták csúfos vereséget szenvedtek, pedig elméletileg nyerhettek volna a kommunistákkal karöltve. A PSOE-IU paktum nem hozta meg a gyümölcsét, éppen a mérsékelt szocialista szimpatizánsokat tartotta távol. A négy évvel ezelőtti eredményéhez képest a szocialisták elvesztették szavazótáboruk 17 százalékát. 1,6 millióan pártoltak el tőlük, 16 mandátummal kevesebbet kaptak (125). A kommunisták sem jártak jobban, az 1996-os 2,6 millió szavazójukból mindössze 1,2 millióan választották a Francisco Frutos vezette IU-t, ami éppen 8 mandátumot jelent. A baloldal pártjainak együttesen sincs anynyi képviselőjük (133), mint a PSOE-nek volt a korábbi törvényhozásban (141).A szocialista párt mélyrepüléséért felelősnek érezte magát Joaquin Almunia főtitkár, s még vasárnap este végérvényesen lemondott posztjáról, hiába próbálták hívei maradásra bírni. A szocialisták 1996-os vereségük óta nem találnak magukra. Korábbi karizmatikus vezetőjük, Felipe González 1997-ben távozott a párt éléről, helyére a párt éléről került Almunia. Bár jó szervezőnek számított, nem rendelkezett elődje képességeivel. 1998 tavaszán a pártszervezetek José Borrellt választották meg a szo-cialisták miniszterelnök-jelöltjének, de munkatársai belekeveredtek egy korrupciós botrányba, s ez véget vetett a fiatal és ambíciózus politikus karrierjének, aki talán sikerrel vehette volna fel a harcot Aznarral szemben.A 183 mandátum kényelmes kormányzást ígér Aznar második ciklusára, mivel így a miniszterelnök nem szorul rá korábbi baszk és katalán partnereire. Ez egyrészt háttérbe szoríthatja Jordi Pujol katalán vezér nagyobb költségvetési függetlenségre irányuló törekvéseit, másrészt határozottabban lehet eljárni a baszkföldi problémák megoldásánál. A győzelem éjszakáján megtartott első beszédében valamennyi spanyol érdekében történő kormányzást ígérő Aznar egyértelműen gazdasági programjának köszönheti győzelmét. Spanyolországban az elmúlt ciklusban 1,8 millió új munkahelyet teremtettek, az infláció 2 százalék körül mozog, a gazdaság növekedése imponáló (3,7 százalék). Biztos többséggel a háta mögött az Aznar-kormány most a siker reményében vághat neki az adórendszer átalakításának és a szociális ellátórendszerek reformjának.